-Szia...Abby!
-Sz..szia.M-Mi járatban?
-Hallottam hírét...hogy börtönbe kerültél LOPÁS miatt.Mit képzelsz magadról..és még én szerettelek! Lopós...
Majd sarkot fordított nekem, és elballagott..
-Ne! Gyere vissza!
Sírtam..térdre rogytam, és csak sírtam.Mi baja van velem..nem tettem semmit.Ártatlan lény vagyok, akit csak mindenki bántani tud..hittem abba hogy örökké együtt leszünk..és egy kis balhé miatt..ami közben, nem is igaz.ÖSSZEVESZÜNK újból.Lili és Eny, csak néztek mint borjú az új kapura..ők se hittek a szemüknek, hogy mi lelhette ezt a kölyköt.Biztos benne van Amber az ügybe..ő tehet róla, hogy ő itt hagyott.
-Abby..jól vagy?-kérdezte Eny.
-Nem nagyon..nagyon de nagyon fáj.Nem hittem volna, hogy ilyen kis ügy miatt...
Nem tudtam folytatni mondandómat, mivel a biztosúr odajött.
-Jó hírem van, hazamehetnek!
-Végre hazamehetek! El sem hiszem!
-Nem! Amber kisasszony maga marad..elkaptuk a tolvajt miszerint van biztonsági kamera..és azon maga van! Tehát...maga marad!
El sem hiszem..a kis cafka megkapta a maga büntetését..VÉGRE! Nyert az igazság..de..de még mindig elvagyok szomorkodva a dolgon..hogy itt hagyott, egy olyan hazugságért amit el sem követtem...gratulálok neki.Ha neki ennyi esze van..akkor menjen.Kit érdekel? Legalább itt vannak a barátnőim..és ők itt lesznek mellettem ha kell ha nem.Lehet meg is unom őket, hogy folyton a nyakamon lesznek, de legalább vannak nekem..Nem kell nekem ez a ...semmire való! Higgyen csak magának, ha ennyire buta!
-Megkaptad, méltó büntetésed Amber!
-Kussolj! Ez is a te hibád te cafka..
-Hó Hó ! Nem én loptam..-mosolyogtam gúnyosan majd a barátnőimmel kiballagtam a börtönből.
Végre..kint vagyok! És még anyu se tudj....FRANCBA.Itt van..de jó, gondolhattam volna hogy a rendőrök értesíteni fogják őt..Most aztán jöhet a szobafogság..Ne már!
-Hogy képzeled hogy lopsz kislányom? Ennyire nincs eszed? Gratulálok 2 hét szobafogság! Nyomás!
,,Szinte éreztem''- gondolatok szaladgáltak az eszembe..
-De ne már! Nem is én loptam..hanem a mocskos osztálytársam, AMBER!
-Az engem nem érdekel, nyomás a kocsiba!
Istenem...elköszöntem Lilitől és Enytől, majd beszálltam a kocsiba.Egész úton nem szóltam anyumhoz..igen..amint olvassátok BEVÁGTAM A DURCIT! Kiszálltam a kocsiból, és egyenest a szobámba vetettem irányomat, felmentem és bezárkóztam kulccsal! Ne zavarjanak..elegem van mindenből, azt hiszik én vagyok a hibás mindenért! Miért mindenki engem támad?! Lassan már a világ is ellenem lesz..ebből az lesz a vége hogy öngyilkossághoz folyamodok.Nincs miért élnem, mindenki csak megaláz/bánt.Kicseszettül rossz érzés..csúfolnak.Most ez a dolog is Lyssel..a sírba visz! Nem akarok vele összeveszni, de ha ő ezt csinálja akkor menjen van útja elég..nem kell hozzám jönni..és nem kell meglepetéseket szervezni..jobb lesz ha pár napra tényleg kapok szobafogságot, és kikapcsolódok.Ez az! Ez az egyetlen dolog amit tehetek! Most felnézek egy kicsit a internetre, majd aztán olvasok valamit.
*Internetezés közben*
Kopogtak..gondolom anyám jön szidni ,,újból''.
-Mit akarsz?!
....
Nincs válasz..jobb lesz ha beengedem..felálltam a gép elől és odamentem az ajtóhoz..kinyitottam és..ott kapott el a mennykő.Ki más mintha nem a drága Lys lett volna.
-Mit keresel itt, azok után hogy a börtönbe HOGY VISELKEDTÉL VELEM! Szemét...gyalázat.
Beakartam volna csukni az ajtót, de nem engedte..
-Csak bocsánatot akarnék kérni..
-NEM ÉRDEKELSZ, HAGYJ BÉKÉN.EGY KIS SZEMÉT VAGY! HAGYJ BÉKÉN MINT AHOGY AZ ELŐBB IS ISMÉTELTEM, KI ENGEDETT BE?
-Anyukád..
-...Akkor se érdekel, takarodj el a szemem elől, nem akarlak soha többé látni! Menj a kis Amberhöz..úgyis azt szereted.
Azzal minden erőmmel becsuktam az ajtót.SIKERÜLT..végre.
-Most már nem jössz be,elmehetsz!-ordibáltam az ajtón keresztül.
*Estefele*
Fáj a fejem, mi történt? Hol vagyok? Nem emlékszem semmire sem, hova lett mindenki, és én miért vagyok bezárva?!..Ej, most már emlékszem, ez a nap is csak egy katasztrófa! Ahogy mindegyik nap..lemegyek vacsorázni..Majd felültem az ágyamról, és kitipegtem a konyháig.Anyu, ott főzött/sütött.
-Szia..
-Csoda, hogy letolod a képed!
-Ne ellenkezz velem, mindjárt megölöm magam! Annyira elegem van, hagyjatok békén!
-Nyugodtan, ha vagy olyan hülye!
-Inkább add a kaját...
Majd odanyomta az orrom alá..
-Nesze egyed!
,,Nesze egyed!''- mint egy kutyának..
-Köszönöm...
Azzal nem is szóltunk többet egymáshoz..hagytam a francba.Mindenki elmehet vissza..Japánba.Vagy nem is tudom hova..de engem békén hagyhatnak.Nem kell tovább izzítani a levegőt, ezekkel a buta beszólásokkal..csendbe, és nyugodtan megettem a vacsorát majd felmentem, de örömömre anyám megállított.
-Mossál is el, magad után! Ne hidd hogy én fogok..nem vagy már kisgyerek!
-Jaj..istenem! Legyél boldog a tányérjaiddal..
Azzal visszamentem a tányéromhoz, és elmosogattam.
-Most már boldog vagy?!-vágtam rá, gúnyos hanggal egyben arccal.
-Menj fel a szobádba! Erre se vagy jó!
Nem mondtam rá semmit, csak felmentem.Bezárkóztam, és éltem az én kis életemet, ami nagyon el van rontva..Felmentem az internetre, nem volt fent senki!De hirtelen rám írt Castiel!
Castiel: -Szia! Mi újság van?
Én: -Ugyan nincs semmi..mi lenne.?
Castiel: -Na mesélj hát, tuti van valami cica!
Én: -Meg mondtam már neked ezerszer, nem vagyok a CICÁD.És ne is hívj úgy, mert totál kivagyok..és még az lenne hogy megütöttelek..szándékból!
Castiel: -Engem mindig megüthetsz, ha szándékból, ha nem szándékból.És de, cicázni foglak mert nekem az vagy..*pirulós jel akcióba*
Én: -Mondtam hogy ne hozz ilyen helyzetekbe mert leváglak szaláminak..és megeszlek
Castiel: -Örömmel, várom hogy feldarabolj..Figyelj, nem találkozhatnánk?
Én: -Nem lehet..szobafogságba vagyok..olyanért amit nem is csináltam..Castiel: -Na mit tett már az én kis rosszcsontom?
Én: -Semmi olyat, hogy neked lenne valami közöd is hozzá! Egyébként, lopás miatt...de ezt csak te tudod...
Castiel: -Rendben cica! De akkor is, szökj már ki! Találkozunk 19:00kor a parkba!
*Castiel kijelentkezett*
Szuper, most mit csináljak? Egyáltalán hány óra van? azt se tudom..18:45..ne már! Sietnem kell...ugorjak ki az ablakon?! Megteszi...gyorsan felöltözöm! Igen..most kiengedtem a hajamat, mert mindig be van fonva, és az már egy kicsit unalmas lenne! Szerintem ez így tökéletes! Oké..most jön a neheze, szép lassan kinyitottam az ablakot, meg ne hallja anyám!..Jó, akcióba belőve! UGRÁS...
*Kint*
Hú..ez meredek volt! Na de gyorsan fussunk mert mindjárt 19:00 és az a szerencsétlen meg ott vár kint a parkban! Várjunk csak..de melyik parkba? Annyi park van itt hogy megszámolni nem lehet..Ej..gondolkozzunk.Melyiket is szereti annyira Castiel?..Á meg van, hát persze..hogy ez nem jutott eszembe..szaladtam az iskola melletti parkba..mindig ott szokott gitározni..Milyen jó gondolatom van nekem, nemde?. Most már csak meg kell keresnem hova ült le...
*Sok keresés után*
Hát ez meg hova ült le?! Nem látom sehol se..vagy talán én voltam annyira bamba hogy nem figyeltem meg jobban?!..Hát igen,ott ül a padon..de az előbb még nem volt ott..na mindegy! Odamentem hozzá, és leültem..
-Szia!..Megjöttem!..De hisz, te nem is..Castiel vagy!
-Úgy bizony..csak..beetettelek, én voltam Castiel facebookjába, és én írtam neked! Légyszíves hallgass meg!
-Ugyan miért? Hogy megint lehord a fejemet? Azért fölösleges!
-Ne kérlek..maradj csöndbe!
-Miért? Valami történni fog? Ugye szerencsétlenség, mert ez amin mi végig mentünk mind szerencsétlenség volt.
-Nem..maradj csöndbe és csukd be a szemed!
*Becsuktam..vajon mit akar csinálni..éreztem hogy az ajkai az enyémhez érnek.*
