12.fejezet - Újra együtt.

Felkeltem..a kanapén voltam.Nem értettem hogy mi történhetett tegnap este, hisz nem emlékszem semmire se! Még az se lehetett volna, hogy túl ittam volna magam..mert nem is ittam tegnap semmit se..csak ásványvizet. Az meg nem károsít le..szóval nem tudom hogy kerülhettem ide, betakarva.Míg ezen gondolkoztam, valaki kijött a konyhából.Mikor rápillantottam kirúgtam magam a takaró alól és felsikítottam.
-Te mit keresel itt?
-Hát kincsem...nem emlékszel tegnap mikor hazajöttél búbánatban, engem visszatudtak hozni.És elaludtál az ölemben, így kerültél a kanapéra. 
-De jó hogy visszatudtak hozni, de nem úgy volt hogy az orvosok nem tudtak újraéleszteni?
-Eleinte úgy volt..de amint látod itt vagyok.Még egy kicsi seb van a kés nyománál..de már jól vagyok!
-De örülök neki!
Azzal megöleltem..szorítottam nagyon, de azért óvakodtam hogy nehogy megnyomjam túlzottan a seb nyomát.
-Anyu, nekem viszont mennem kell iskolába! Elviszel? 
-Persze, hozom a kocsikulcsot te addig pattanj be. 
-De anyu várj, át kell öltöznöm, meg hajat is kell csinálom! A rutinom nem maradhat el.
Szaladtam felfele a szobámba,olyan jó meleg volt odabent hogy úgy maradtam volna..de nem lehetett! Beszaladtam a fürdőszobába, megcsináltam a hajam és gyorsan kiszaladtam a szobámba.Nagyon sokáig tartott míg megtaláltam a tökéletes kinézetet.Egy Miki egeres hosszított póló, galaxis nadrág, és a jól megszokott bakancs.Majd gyorsan lekoslattam a szobámból,és mire lejöttem már anyu ott állt felöltözve készen! Én is gyorsan felvettem a kabátomat, majd elindultunk a kocsi felé.Beültünk, és hallgattuk a rádió-t.Pont a kedvenc zenémet adták, egész úton csak énekeltem a dalt..anyunak a feje már a pirospaprika volt..az éneklésemtől.
*15 perc múlva*
Megérkeztünk, mikor kiszálltam mindenki megdöbbent azon hogy ANYU hozott iskolába..mindenki azt hitte hogy meghalt.De ez órási tévedés, él.Szóval nem sikerült a kis libának megölnie anyukámat! De ezt inkább nem is híresztelem mert még megint megpróbálja..amilyen kis szemét.Kíváncsi lennék, ha én csinálnám azt vele akkor Ő mit csinálna..tudhatná hogy minden gyerek él/hal az anyukájukért.És én egyáltalán nem értem ezt a libát, hogy hogy merészeli más anyját megölni.Na de engem ez hidegen hagy, elköszöntem anyutól majd irányomat az iskola bejáratához fordítottam.Mikor mentem volna be, valaki megállított hátulról..a jól nem ismert Eny!
-Hát te mit akarsz? Elhagyott a Lili?
-Nem..csak..
-Csak mi van?
-Nem a  barátnőm, rádöbbentem arra hogy egy kétszínű liba a többiekkel együtt.
-Ó, és most tapsoljalak meg hogy pont ILYENKOR jössz rá, mikor már engem réges-rég dobtál miatta?
-Kérlek Abby! Puszta véletlen volt..
-Nem érdekelsz, én tűrtem azokat a fájdalmakat amiket adtál nekem!
-De mondom hogy az már régen volt..rájöttem hogy nekem csak te vagy a legjobb barátnőm.
-Majd a nap végére meggondolom...addig is szia! 
Majd faképnél hagytam..mit gondol? Hogy csettint egyet és már pattanok neki? Nem..ehhez még egy kis idő kell! Gondoltam hogy ez lesz...tegnap összebarátkozott vele..ma meg már nekem jópofázna? Hát nem..majd meggondolom, hogy mi lesz.Ha kibékülünk, kibékülünk.Ha nem, akkor nem. Míg fejemben kavarodtak a gondolatok..összefutottam a ,,kedves volt pasimmal aki dobott Lili miatt''. Szólítgatott, de én nem figyeltem..elakartam menni mellőle de megfogta a karom..és megcsókolt.

-Abby  kérlek!
-Nem hagyj békén! Fájdalmat okoztál nekem!
-Tudom, és nagyon sajnálom! Kérlek bocsáss meg nekem!
-Hagyj békén, mint az imént is mondtam!
-De nem bírom ki nélküled, te vagy a mindenem!
-Aha..persze, ha én lennék a mindened...nem csókoltad volna meg azt a hárpiát..
-De kincsem! Kérlek!
-Hagyj..
Majd szememből könny szökött ki, és kiszaladtam az udvarról és leültem a padra..mellém ült a ,,perverz barátja''
-Szia cicababa!
-Hagyj most! 
-Mi a baj?
-A nagyszerű barátod..egyszer azt mondja nekem, hogy szeret meg hogy én vagyok a mindene, másszor meg más lánnyal csókolózik! 
-Szegénykém, én nem tenném a helyébe.Ilyen szép lány, nem érdemel ilyen sok fájdalmat.
-Na..már nem is vagy annyira perverz mint ahogy elsőnek gondoltalak! 
-Mi! Te perverznek hittél?!  Na gyere csak ide!
Majd egyre közelebb jött..és..

       
 Ellöktem magamtól...
-Te mit csinálsz!!!!
-Megpusziltalak, még azt sem lehet? 
-Nem!
-Na persze, akkor miért engedted? 
-És még én azt mondtam hogy nem vagy perverz!
-Kislány, velem ne szórakozz! 
Morcos fejet vágtam neki, majd gyorsan elszaladtam.Nem hiszem el, ő talán szerelmes belém?! Nem..az kizárt dolog! Ő senkit sem szeret..csak magát,azaz egy kis egoista! Nem érdekel! Nem fogom körbecsalogatni, én nem leszek a csalija akit körbehálózhat! Majd beszaladtam az osztálytermünkbe, és ott ült Eny lehajtott fejjel odamentem hozzá...
-Figyelj, gondolkoztam...meghoztam a döntést! 
-És?
Csillogó szemibe néztem és..
-Megbocsájtok, gyere ide te vén nyanya!
Ahogy kimondtam, látszódott rajta az öröm! Majd úgy megölelt hogy azt soha nem fogom megemlegetni! 
-Nagyon szeretlek barátném! Örökké legjobb barátnők?
-Hát persze!
Azzal odajött hozzánk a Lili is. 
-Lányok, figyeljetek! Bocsánat az összes kárért, megtudtok bocsájtani? 
-Hagyj minket békén, örülök ha kibékültem Abby-vel! Nem hiányoztál, egy csöppet sem!
-Menj innét, épp elég gondot okoztál!
-Egyedül maradtam..nem szeret senki!-suttogta magába, lehajtott fejjel. 
Egymásra néztünk Eny-vel, majd bólíntottunk..utána szóltam Lilinek.
-Gyere vissza!
-Mit akartok?  
-Üdv a barátságkörben!-mondtuk egyszerre Eny-vel. 
-Lányok..ez most komoly?! 
-Hát persze!-mondta Eny. 
Majd megöleltük egymást, és leültünk órára! Elgondolkoztam, és óra után megkeresem a hős szerelmest.Szerencsére tesink volt..az könnyű óra volt, a legjobb!
*Tesi óra után*
Végre vége ennek a tesinek, olyan hosszú volt.Máskor pedig olyan rövid, na mindegy! Gyorsan szaladtam a táskámért, majd kereső akcióba lendültem Lysanderért! Végre megtaláltam..az udvaron volt, lehajtott bús szemmel..mikor meglátott örült.Odaszaladtam hozzá, és megcsókoltam.

-Ez mi volt?
-Megbocsájtok! 
-Tényleg?
-Tényleg!
-Szeretlek
Majd ő is becsatlakozott, és jobban csókolt.Mikor kiengedett karjaiból..látszott rajta az öröm és a szerelem jele is. 
-Most viszont megyek, mert már vár Eny!
-Nyugodtan.Szia cicám!
-Szia!
Elköszöntünk egymással egy búcsúcsókkal, majd szaladtam Enyhez. A kapuba volt, ott állt Lili is. 
-Lányok, azon gondolkoztam mi lenne ha tartanánk egy pizsibulit?
-Én benne vagyok!-mondta Lili. 
-Én is!-mondta Eny.
-Akkor 18:00kor találkozunk nálam! 
-Rendben!-mondták egyszerre
Megöleltem őket, és szaladtam haza.Mikor hazaértem, finom palacsinta várt.Méghozzá csokis a kedvencem.
-Szia anyu megjöttem!
-Szia kicsim! Jó volt a suli? 
-Igen nagyon jó volt, ma 18:00-ra jönnek a barátaim pizsibulit tartunk.Képzeld, az új lány is jó helyre tért! 
-Az nagyon jó, direkt palacsintát csináltam!
-Ó az tökéletes, Eny úgy is szereti a palacsintát.
-Haha,akkor eltaláltam!
-Bizony hogy el!
Majd letettem a táskát, és elkezdtem zabálni a finom csokis palacsintát.Anyu csak úgy nézett, hogy úgy eszem mint aki sosem látott ennivalót!
*18:00 óra*
A lányok, sehol sem! Pedig már réges-rég itt kellett volna lenniük.Remélem hamar megérkeznek..[...]. VÉGRE itt vannak, ahogy látom hoztak pizsamát is. Nagyon jó! Kinyitottam az ajtót, majd megöleltem őket.
-Sziasztok!
-Szia!
-Szia!
-Remélem jól fogjátok érzeni magatokat, különösen Lili!
-Én is remélem! 
-Akkor vágjunk is bele! 
Egy kicsit félrehúztam Eny-t. 
-Figyelj, meg ne ijedj..de
-De?!
-Anyut újratudták éleszteni és újból él! A szobájában van.
-Jaj de jó! Örülök neki nagyon!
Majd megölelt, és mosolygott.Visszamentünk Lilihez, majd kimentünk a konyhába.
-Direkt csokis palacsinta van!
-PALACSINTA!-ordibált  Eny.
-Haha, tudtam hogy szeretni fogod.
Majd leültünk enni a finom csokis palacsintát.Miután megettünk, felmentünk a szobámba, beszélgettünk egy kicsit és aztán elaludtunk.        
 

11.fejezet - Magány...egyben öröm?!

Mi történt? Hol vagyok? Ez nem lehet igaz, megint leütöttek..mindig csak engem tudnak célozni mindenhova..már egy kicsit furcsállom is hogy mindig csak engem ütnek/mérgeznek/ájultatnak el.Nagyon elegem van, mit ártottam nekik? Én csupán a légynek sem tudok ártani..nemhogy egy embernek, nem értem miért kell engem mindig bántani..lassan ebből az lesz, hogy újból elköltözünk mert ezt nem fogom idegileg bírni, sőt...hogy most anyukám teljesen magamra hagyott, muszáj leszek keresztanyámhoz költözni, ezt nem fogom bírni tovább...folyton csak bántanak engem, mindennap sírok.Csak ezt nem írom le...de nagyon fáj! Ekkor, idejött hozzám Eny..látszott rajta hogy nagyon megijedt...
-Abby, jól vagy?
-Nem tudom..hányingerem van, erősen fáj a fejem..és..fáj a gyomrom is!
-Biztos, az az új lány tette..az a Lili vagy hogy hívják!
-Tényleg, hol van az a kis szemét?
-Elszaladt...itt állt szorosan melletted, mikor meglátott engem hogy jövök feléd gyorsan elhúzta a csíkját. Egyenest az osztálytermünkbe vetette irányát, hogy miért azt rendkívül nem tudom!
-Á...csak álljak fel! Esküszöm beszólok neki! Segítesz?
-Persze!
Azzal, nagy erőfeszítéssel felemelt. neki támaszkodtam a vállára és úgy baktattunk be az osztályterembe, szerencsére ott ült az ,,én'' helyemen..a kis dáma! Láttam hogy ott beszélget Amber és a kis pulikutyáival. Nem gondoltam volna..lehet hogy Lili gonosz?! Vagy esetleg, lehet hogy a barátnője Ambernek? Ki kell derítenem, nem szabad hagynom hogy ezek tovább rontsák az egész iskolának a hangulatát.Szenvedések árán, végre eljutottam odáig hogy hallhassam őket!
-Meg van, a mérgező anyag nagyon jó volt! Köszi Amber! Te vagy a legjobb barátnő a földön! 
-Ó ugyan,semmiség. Alig várom, hogy elzavarjam innét ezt a kis libát! 
-Ha velem tartasz, egy-kettőre elpenderítem az iskolából! 
-Szeretlek barátnőm! 
-Én még jobban! 
Majd átölelték egymást, és vígan röhögcséltek egymás szájába! Nem hittem volna, hogy ez az új osztálytárs ilyen makacs..goromba..és még sorolhatnám tud lenni! Míg ezt hallgattam, elgondolkoztam..és azt terveltem ki, hogy meg kéne szívatni a kis ,,hercegnőt''. Kapjon már észhez, nem mindig ő lehet itt a kiskirálylány! Vannak itt azért mások is, nehogy már csak ő legyen az egyetlen személy aki mindenkinek dumálhat! Pont előttem ment el Kim..jóba vagyok vele, ezért megfogtam a kezétől fogva és visszahúztam hozzám!
-Figyelj, segítened kell!
-Ugyan miben kéne segítenem kedves Abby?!
-Meg kéne szívatni a ,,hercegnőket'' hogy térjenek észhez,hogy nem csak ők vannak ezen a világon!
-És mivel akarod őket megszívatni?
-Épp ezért húztalak ide, mert te jó vagy szívatásokban! 
Gondolkozott egy kicsit, majd megtalálta álmai szívatását..ha egyáltalán (álmai..)
-Figyelj, megvan..mi lenne ha...mondanád a takarítónak, hogy ma te akarsz plusz munkát végezni..és raksz bele egy kis csúszósítót, hogy a kis dáma hasra essen?!
-Kim..ez csodálatos ötlet! Köszönöm, tudom hogy számíthatok rád ilyenekben!
-Ugyan szívesen!
Azzal elment..én pedig odamentem, hogy odaülhessek helyemre..megszólítottam a dámát.(Ilyenkor, már a 3 grácia elment..)
-Húzz a helyemről! Ott a te helyed!
-Jaj, mert mi lesz? 
Behúztam neki...de úgy, hogy leesett a székről!
-Ez lesz! Na húzzál, amíg szépen mondom!
Úgy szedte a lábát, mint egy gyalogkakukk.Mindenki engem nézett, hogy milyen vagyok én! Ekkor ám, bejött Lys is!
-Szia cica! Mi történt?
-Semmi újdonság..mi történhetett volna? Csak annyi, hogy megint próbáltak megmérgezni!
-Ki volt az, megölöm!
-Az új osztálytársunk..Lili!
-Hol van, kinyírom esküszöm!
-Hátad mögött!
Azzal Lys megfordult, Lili épp a előtte állt, és megcsókolta! A szemem láttára...Lys, csak még jobban csókolta...annyira hogy még jó hogy nem feküdtek le a földre...én mérgembe egyben szomorúságomba, megfogtam Lyst! És egy pofont adtam neki..
-Te szemétláda,kétszer csináltad ezt velem! Soha többé nem akarlak látni! Hagyj békén, a házamra se gyere, nem nyitok neked ajtót!
Nem vártam meg válaszát..csak kirohantam az osztályteremből, sírás közben..belefutottam Kentin-be.
-Hó! Mi a baj, miért sírsz ennyire?!
-Csak az...hogy kétszer bíztam meg egy fiúban..és mégis átvert! 
-Jaj, te!
Csak sírtam...ő még szorosabban ölelt. Annyira hogy már meg kellett szólalnom.
-Hé..ennyire ne ölelj, kinyomod belőlem az összes levegőt!
-Ja..bocsi...
-Ugyan..ölelj csak, jól esik! 
Erre nem válaszolt semmit, csak ölelt szorosan! Majd elengedett, mert el kellett mennie..nem értettem hogy hova, mert nagyon sietős volt..ahogy járkáltam a folyosón megláttam egy nagyon...nagyon..szomorú dolgot.Lili...és...Eny..együtt szórakoztak, sőt Eny már teljesen úgy öltözött mint ahogy Lili..nem hittem volna hogy ennyire megváltoztatja a legjobb barátnőmet..sírásban törtem ki, nem bírtam ki hogy ne sírjam el magam...mindenki magamra hagy, magányos leszek egész életembe...nincs senkim..sírtam, és nekidőlve a szekrényemhez lehuppantam. Csak sírtam, mint egy kisbaba ha nem kapja meg azt amit akar..nem akartam élni, megakartam halni.Mindenki elhagyott, senki se szeret...mindenkit elvesznek tőlem,olyan mintha én egy külön lennék...mellettem jöttek el Liliék..néztek engem, majd kiröhögtek..belém is rúgtak..nem esett jól...egy...kicsit sem, még jobban sírtam! Elegem volt mindenből, kiszerettem volna szaladni a világból, senkire se tudtam számítani..sírtam, sírtam..[...]. 2-3 óráig sírtam, utána felálltam..és hazamentem! Elegem volt a világból...mire hazasétáltam nagyon de nagyon sötét lett..bementem.Odabent, érezhető volt...anyu illata, újból elsírtam magam.Leültem a kanapéra sírtam...hirtelen, azt éreztem hogy valaki megfogja a vállam..hátrafordultam és...
-Úristen! Hát te mit keresel itt?! Azt mondták meghaltál!
-Csak mondták, újratudtak éleszteni! 
-Anya! Nagyon boldog vagy, örülök hogy újra itt vagy velem! 
-Jaj kincsem!
Anya kebleibe borultam, és csak sírtam..nagyon örültem hogy visszajött hozzám.Ezek szerint, a doktor csak hazudtak nekem.Milyen emberek vannak manapság..de nem érdekelt visszakaptam anyukámat..nekem ez mindennél jobb! Csak öleltem anyát..el nem akartam engedni..de végül ő szakította meg a kínos csöndet..
-De miért ölelsz ilyen erősen?
-Tudod...nagyon sok minden történt, és jogom van megölelni téged!
-Na mesélj bátran!
-Hát..jött egy új osztálytársunk, úgy hívják hogy Lili. Eleinte azt gondoltam, hogy kedves egy lány, de tévedtem..megmérgezett.Aztán..ellopta tőlem Lys-t, majd Eny-t is magához vette..egyszóval..mindenkit elvesz tőlem, egyedül maradtam teljesen..és ezt nem bírom tovább. 
-Jaj kincsem, nyugodj meg itt leszek én veled örökké! 
-Köszönöm anyu! Tudtam, hogy számíthatok rád! 
Azzal megöleltük egymást, én pedig elaludtam anyu ölében...   
   

     

10.fejezet - Új osztálytárs..Új ellenség?!

Felébredtem...azt hittem hogy ez csak egy álom..de sajnos nem. Anyu még mindig ott feküdt eszméletlenül..gyorsan felálltam..és kiszaladtam a konyhába..lábaim összevissza remegtek, nem tudtam rendesen futni, éreztem hogy a remegéstől majdnem elesem..de végül sikeresen is eljutottam  a vezetékes telefonig..felhívtam a mentőket.
-Jó napot! Szeretném, ha a _____ utcába kijönnének! Súlyosan...megsérült az anyukám, és hamar kellene kivenni belőle a ...kést....
-Ne aggódjon hölgyem, azonnal indulunk ahogy csak tudunk!
Majd letettem...nagyon aggódtam hogy anyut lekéselték...gyorsan visszaszaladtam anyuhoz, hogy megnézzem minden rendben-e.Még mindig ott feküdt eszméletlenül nem tudom mit tegyek..jöjjenek már azok a mentősök is![...]. Végre, megjöttek! El sem hiszem..ennyi időt hogy tudnak elszórakozni? Miközben...egy tényleg nagyon súlyos embert kéne meggyógyítaniuk..erre késnek.
-Hol voltak ilyen sokáig? Nem látják, hogy az anyám súlyosan nincsen elméleténél? A hasába a kés..igyekezzenek már!
-Azonnal hölgyem, csak nem egyszerű ...tudja honnét jövünk? Nagyon messze van a két város egymástól..
-Engem az nem érdekel, milyen messze van a két város! Csak az, hogy minél-előbb vigyék be anyukámat!
Erre a szóra, már csak szaladtak a mentősök..felpakolták anyukámat és indultak is! Én most otthon maradtam, felügyelni..meg összetakarítani. Míg takarítottam..elgondolkoztam azon, mi lesz ha egyedül maradok?..Á ez úgy sem történhet meg ,,remélem''.
*Ring-Ring*
Csengettek..hm, vajon ki lehet az?!
-Ki az?
-Egy ismerős személy?!
Kinyitottam az ajtót..nagyon meglepetten álltam az ajtó előtt..Eny volt az! Megöleltem..
-Hát te? Olyan rég nem láttalak..el vagy veszve, mit csinálsz otthon?
-Muszáj vagyok neked ezt elmondani...nem bírom tovább! Menjünk beljebb. 
Bementünk..látszott rajta a feszültség, az idegesség.
-Na mesélj, hallgatlak! Utána én is szeretnék mondani valamit..
-Anyud hol van?
-Épp róla akartam beszélni..de először is mondd te!
-Hát...Arminról van szó! Nem is tudom..naponta...elkerül engem. Egyszerűen nem értem mi baja van velem! Tök jó párosok voltunk erre tessék minden romokba hever...
Pityegett szegény..nem bírtam tovább, fogtam és csak öleltem öleltem, ő pedig csak sírt és sírt.
-És te mit akartál mondani?-kérdezte pityeregve..közbe szipogva.
-Emlékszel, hogy az iskolánkba van egy kiállhatatlan lány?
-Igen emlékszem..azt hiszem Amber a neve! 
-Pontosan..na ezt figyeld...
*Ekkor megcsörrent a vezetékes telefon*
-Aj..ez is most tud csörrenni... 
*Beleordítottam a telefonba*
-Mi van már? 
-Elnézést a zavarásért kisasszony maga Abby Schwarz?
-Igen, én vagyok..tessék!
-Az anyukájáról lenne szó...sajnos..meghalt, már a mentőkocsiba.Őszinte részvételünk...nagyon saj.....
Ekkor..gyorsan lecsaptam a vezetékes telefont, majd odaszaladtam Enyhez. Átöleltem, nagyon sírtam..ő se értette miért bújtam úgy hozzá, ezért ő is elkezdett sírni..
-Mi a baj Abby?
-A..a..a..AZ ANYÁM MEGHALT!
-H..h..hogy mi? Mi történt? Meséld el, most azonnal!
-El is akartam..ha nem csörrent volna meg a telefon!..Na akkor..az egész úgy történt, hogy jöttem volna hazafele, csak az iskola előtt megvártam Lys-t.És akkor már ténylegesen is elültem a hátsómat, így elkezdtem sétálgatni hazafele...és utánam sietett Lys. Azért késett mert nekem hozott virágot, még egy picit beszélgettünk majd utána hazajöttem, és láttam hogy az ajtónk tárva nyitva, majd felmentem anyuék szobájába és ott feküdt eszméletlenül..körülötte tiszta vér! És ekkor hívtam ki a mentősöket, majd elvitték és ekkor jöttél TE! 
-Nagyon sajnálom Abby! Ne aggódj, rám mindig számíthatsz ezeken a nehéz napokon! Lassan...karácsony..és..majd megtartod velünk jó?! 
-Köszönöm, hogy befogadtok! - öleltem meg, mert éreztem hogy ő a legeslegjobb barátnőm! Ilyet még senki se találhatott, nagyon szeretem.
-Ugyan..neked bármit, hisz testvéremnek hiszlek! 
Majd tovább beszélgettünk, öleltük egymást..s közbe belőlem a könnyek folytak ki..nem bírtam belegondolni hogy anyu itt hagyott engem..örökre..és...nem lesz kivel veszekednem!
-Figyelj..nem-nem aludnál itt velem? 
-De szívesen! Úgyis itt akartam amúgy is..csak még nem volt alkalmam megkérdeznem téged..
-Hát ez szuper! Hoztál át pizsamát?
-Nem..de hozok át! 
Azzal felállt a kanapéról, majd átment hogy áthozza a pizsamáját..míg vártam, kopogtattak az ajtón..nem várt pillanatra Lys állt az ajtó előtt.
-Szia, csak azt akartam megkérdezni hogy anyud jól van? 
Sírás tört ki belőlem..hozzábújtam és sírtam.
-Hé,hé mi a baj? Történt valami rossz?
-I..igen, anyukám sajnos itt hagyott..
-Ezt mégis hogy érted? Hogy hagyott itt? 
-Meghalt...
-Úristen..őszinte részvétem Abby! Szeretlek...
Megcsókolt..
-Nagyon sajnálom, ezt az egészet, van akivel töltheted az éjszakát vagy inkább maradjak itt? 
-Ne hagyjad csak, itt lesz velem Eny! 
-Akkor jó, nyugodtabb vagyok. Viszont én most megyek, mert este van és holnap nagy nap lesz minden! - mosolyogott. 
-Szia szeretlek nagyon! 
-Szia!  
Majd megint megcsókolt..de ez már finomabb volt. Az előbbi vadabb volt, de nagyon szeretem! Addig gondolkoztam, míg lefagytam..persze ő már elballagott majd csak úgy láttam meg hogy a meglepődött Eny odaszegeződve állt a padlón.
-Veled meg mi a frász történt? 
-Ja..ja, ő..semmi!
-Ne hazudj, biztos történt valami! Itt volt Lys mi? 
-Hát igen..eltaláltad.
-És? Elmondtad neki, hogy anyukád meghalt?
-Igen el,és azt mondta hogy  majd vigasztalni fog, de mondtam neki hogy te már itt vagy velem, és nem kell 2 vigasztaló társ.ÉS egyből meg is értette!
-Akkor rendben! Szerintem, együnk meg pár palacsintát...úgyis az kedvencem! Meg szerintem neked is  nemde?!
-De palacsinta forever! 
Nevettünk, majd beballagtunk a konyhába...megettünk vagy 10-15 palacsintát..sőt lehet több is, mint a felfújódott labda..olyasmi lehettünk..
-Menjünk fel a szobámba!
-Szerintem is menjünk, így teleevés után már ideje egy jó kis beszélgetésnek, majd egy jókora szundikálás. 
-Bolond!
Majd felsétáltunk a szobámba...leültünk, Eny a földre, én az ágyra hason támaszkodva.
-És..mióta megy ez Arminnal? 
-Hát..már egyszer mondtam neked, nagyon figyeltél! Egyébként vagy 2 hete..nem is tudom már, annyira elszomorított..
-Figyelj, holnap segíteni fogok nektek jó? 
-Ó,Abby! Nagyon szeretlek téged, mindig segítesz rajtam! 
-Jaj, ezért vannak a jó barátok!
Megöleltük egymást, majd szépen elaludtunk.

Péntek reggel:Kómás fejjel keltem fel..megnéztem a naptárt..PÉNTEK.Hurrá, van valami jó ebbe a napban is. Ránéztem Eny-re, úgy aludt mint a mézes mackó. Felültem az ágyamból..de úgy visszafeküdtem volna...de sajnos nem lehetett.
-Eny, ébredj.Mennünk kell iskolába, egy jó hír.PÉNTEK VAN.
-Mi, hol? Palacsinta? 
-Hülye...ébresztő! 
-Jól van már he na! 
Majd felpattant az ágyból..mind a ketten egyszerre mentünk be a fürdőszobába...megcsináltuk a szokásost..majd kijöttünk, nagy nehezen és adtam neki újból pár ruhát! Az én ruhaöltözékem valahogy így nézhetett ki..

Egy Miki egeres póló, majd egy hosszú fekete nadrág, és a szokásos csizma. Enynek, egy kicsit durvábbat adtam, mivel ma fogom őket összehozni, hogy ne veszekedjenek mindig..mert ez tényleg nem frankó! Csak Eny-t teszi tönkre..és azt sem értem hogy miért..Eny, mint ahogy mondtam, egy kicsit durvább ruházatot kapott. Ahogy felöltöztünk, egymásra néztünk majd kacsintottunk.Hogy igenis, jól nézel ki. Majd azután leballagtunk, és leültünk a konyhába én elővettem a palacsintát vettem egy tányért, ráraktam vagy 1-2 szeletet, de jó nagyot.Majd leültem, ezt csinálta Eny is! Miután megettük, felöltöztünk és már indultunk is a suliba..nagyon megfagytunk mikor kiértünk a házból..én már jégkockává fagytam..de Eny csak röhögött.
Az iskola előtt: Végre megérkeztünk..nagyon megfagytam,még az orromból a nátha is visszaszaladt...Eny az csak végig röhögte az utat mint egy retardált fóka..csak csapkodott és csapkodott..de neki ez jól esett..hát akkor röhögjön, nem érdekelt legalább  nem gondol Arminra..aki teljesen elszomorította és elvett tőle mindent..
-Hallod, még ma..bemegyünk?
-Hát menjünk, de én nagyon megvagyok fagyva..szóval én mint egy pingvin fogok bemenni..
Röhögött, majd kisegített annyival hogy fogta a kezem és bevezetett a suliba.Ott már mindjárt másabb volt, meleg és puhaság járta át a testem..nem vettem észre, és véletlenül egy új lányba buktunk bele..haja lilás volt..láttam már a véréből sőt..a tekintélyéből hogy rossz oldalról jött..megállt előttem és köszönt.
-Szia! A nevem Lili. Még most érkeztem, és kéne valaki aki körbe vezetne, ugyanis, ide fogok én is járni!
-Szia! Az én nevem Abby! És köszöntelek itt, nemrég érkeztem én is pár hete, melyik osztályba fogsz járni? 
-Hát a 10 c-be.
-Ó..akkor osztálytársak leszünk! Találkoztál már a d.ö.k elnökkel? 
-Igen, már a papírokat is elintézte, már csak a körbevezetés kell!
-Hát jó, gyere! Csak előtte iszok egy kicsit. Mert szomjas vagyok nagyon!
-Nyugodtan!
-Ó..várj fogd már meg az üvegemet..
Odaadtam neki az üveget,míg én kikerestem amit kerestem...
-Á...most beletudom rakni!-suttogta magába Lili..
Majd míg én nem láttam, gyorsan belerakott egy bogyót, vagy mit!
-Á, hát itt van! Köszi, hogy megfogtad!
-Ugyan már! Szívesen tettem!-röhögött gúnyos arccal.
Kortyolgattam párat..majd éreztem, hogy minden elsötétült, és hogy a torkom szinte kapart fájt..fájt a fejem, a gyomrom.Nem tudtam mi történt..csak azt éreztem hogy elszédültem, bevertem a fejem, majd nem emlékeztem semmire sem...

 

 

9.fejezet - Csak barátok..(?) És egy rettenes rossz nap!

Felébredtem...minden tiszta vér volt körülöttem..fájt a fejem, ezért odatapintottam és láttam hogy a kezem véres volt...Kiabálást hallottam...
-Abby!! Jól vagy? 
Lys jött oda...aggódott értem, ki üthetett le?
-Fáj egy kicsit a fejem, de...annak ellenére megvagyok.Köszi.
Majd udvariasan felemelt a karjaiba..
-Jaj Abby, elmegyek egy percre is és máris összetöröd magad...
-De nem estem el, hanem valaki leütött...egy..egy
Erre már nem tudtam mit válaszolni, szemeim lecsukódtak..ugyanúgy elsötétült minden..nem hallottam semmit..összecsuklottam karjaiba..majd elaludtam..
*Lys szemszöge..*
-Mit csináljak?! Hívjam a mentőket vagy inkább szóljak az igazgatónak...Á megvan! Gyorsan szólok az igazgatónak...
Azzal berohant...Abbyt a karjába hurcolta nem akarta leejteni egy cseppet sem..Mikor hirtelen belebotlott Amberbe..
-Na mi van? Leütötték a barátnődet?-röhögött gúnyosan..
-Te..te..tehetsz az egészről! Te ütötted le mi?
-Milyen egy okos fantáziád van..nem csodálom hogy Abby szeret téged!
Letette Abby-t a földre, majd visszament Amberhöz.
-Na idefigyelj...ki engedte meg, hogy egy újjal is hozzányúlj? 
-Angyalkám..te az enyém leszel érted?  
-Nem..nem leszek a tied, arról álmodni se merj.Neked senki se lenne a barátod! Inkább lennék a kutyaólba minthogy veled kéne töltenem az EGÉSZ napomat...unnálak.
-Igen?! Ugye ezt is unod... 
Azzal megcsókolta...
*Abby szemszöge*
Felébredtem nagyon fájt a fejem...bent találtam magamat..mikor megtaláltam Lyst...nagyon...elszomorodtam..felakartam állni de nem sikerült..visszacsuklottam...csak sírtam..
-Engedj el! Nem érdekelsz engem!
-K..k..késő Lys! - mondtam mérgesen és egyben szomorúan.
Lys hátrapillantott és látta hogy a szememből könnyek szöktek ki.
-Ne kérlek..ő kezdte az egészet!
-Nem tudok..m-már hinni neked! Jobb lesz ha csak barátok leszünk...
-Abby kérlek..ezt nem teheted velem..*Lys szemeiből könnyek szöktek ki..látszott rajta nagyon megviselte ez az egész.
-De jó..sikerült titeket összeugrasztani.Abby..csak egy utolsó mondat..:LYS AZ ENYÉM. 
-FOGD BE!
Nem várt dolog történt..Lys hátrafordult, és behúzott egyet neki..
-M..miért t-tetted e-ezt?
-Azért mert szeretlek, és nem akarlak elveszíteni..kérlek ne legyünk barátok..
Majd elővette a régi óvodás képünket...
-Emlékszel? Még szőke hajú kislány voltál...
-De régen volt ez már...de csak volt!
-Nem, még sok ilyen lesz! Abby,ne hagyj magamra....nem akarok egyedül meghalni!
-Nem tudok benned bízni..nem hiszem el, hogy Amber kezdte ezt az egészet..szerintem TE csókoltad meg..
-Igen? Ha én csókoltam volna meg, nem húztam volna be neki!
-Habár ez igaz...
-Na akkor?
-Jó..adok még egy UTOLSÓ esélyt, de ne cseszd el...
Majd megcsókolt...
-Szeretlek Abby!  De jól van a fejed?
-Igen jól van, már nem is vérzik.Virulok mint az alma..
Röhögtünk...majd felálltam.Eléggé szédültem egy picit de már tudtam járni...bementünk órára..ami a matek volt..ráadásul dogát írtunk belőle..amit persze én nem is tudtam..még a gondolataimból is kiment...hogy matekból írunk.
*Matek óra után..az iskola kapu előtt*
Lys-t vártam...nem jött sehol...vártam és vártam, már nem bírtam állni így leültem a járdára..[...]. Felálltam, mert már elültem a hátsómat...nem gondoltam volna hogy ennyire tud késni...majd inkább elindultam egyedül..pár lépésnyire a házunktól utánam kiabált valaki.
-Hé..várj meg!
-Hm..ki az? 
-Én vagyok az..csak hoztam neked egy virágot..úgymond ,,Virágot a virágnak'' című mondattal..szeretném közölni veled hogy te vagy a mindenem..
De kis édes..*gondoltam magamba.
-De aranyos vagy.
-Ez már csak szokásos cica!
-Hé, mikor engedtem én meg hogy ,,cicának'' becézz?
-Talán most?
-Haha..akkor te meg leszel cicaúrfi. 
-Te meg leszel a cicalány..
-És mi együtt mi vagyunk a...
-Cicapárok.
Nevettünk...
-Figyelj! Már nem lehetek itt veled, már teljesen meggyógyultam..haza kell mennem!
-Megértem..hiányozni fogsz! Nem lesz kivel járnom a suliba...-szomorkodtam el.
-Nyugodj meg, itt lesz Eny! Közvetlenül mellettetek lakik.
-Hát igen..de veled izgalmasabb volt...
-Nem lehet mindent örökké...
Majd fogott és megcsókolt.

-Szeretlek!
-Én mindennél jobban Abby!
-Cicaúrfi! 
-Cicalány!
-Mi vagyunk a Cicapárok.
-Igen! Na de most már megyek..szia cicalány. 
-Szia cicafiú!
Azzal elbúcsúztunk...könnyes szemekkel pusziltam meg..majd elment.Aranyos fiú, remélem..nem fog átverni, és tényleg szerelmes belém!
*A házunk előtt* 
Beakartam menni..csak előtte valami furcsának találtam...nyitva volt az ajtó. Lehet hogy kifújta a szél? Vagy esetleg, anyu úgy hagyta? Kitudja...bemegyek, mert akkor sokat kitudok deríteni..
Bementem...azt hittem ott ájulok el...minden felborítva...most már észre lehetett venni mi történt..KIRABOLTAK MINKET..kerestem anyut..sehol sem találtam.Felmentem anyu szobájába és...ott dermedtem meg...Anyu...körül...csupa...vér...volt..és...eszméletlenül...feküdt...a...földön.Nagyon megijedtem, ijedségemben odaszaladtam anyuhoz és melléfeküdtem tiszta vér voltam...de nem érdekelt..észre vettem hogy volt egy cetli...amin az alábbi állt.

Kedves Abby!
,,Úgy látom felerősödtél...követtelek! Nagyon egy erős lány vagy...de nem sokáig.Rátaláltam a legféltettebb dolgodra...anyukádra! Mivel, nem értetted meg a suliban...hogy Lys az enyém! Így, visszavágtam..anyukádat amint látod, körülötte csupa vér van..leszúrtam! Sok sikert...a meggyógyításához...u.i: MUHAHAHAHAHAHA. Üdvözlettel...: Egy titkos ellenséged.'' 

Amint..ez olvastam..a fekvésben megdermedtem..ránéztem anyura..a hasába a kés...csupa vér minden..nem bírtam tovább..elájultam.

8.fejezet - Lyssel tartó hét /PART 3/

Egyre közelebb és közelebb jött, már ajkaink majdnem összeértek, mikor eltoltam magamtól...
-Ezt már egyszer megbeszéltük Lys! Szerintem a te szüleid se örülnének annak hogy csajozol...
-De...Abby.El kell mondanom neked egy titkot...egy nagyon de nagyon nagy titkot.
-Hallgatlak fél füllel...
-..Tudod..én már nagyon régóta ismerlek...nekem te nem vagy ismeretlen személy..csak lehet hogy én vagyok ismeretlen neked...
-Ezt hogy érted? Mire akarsz kilyukadni?-kérdeztem türelmetlenül...nem nagyon értettem Lys-t..
-Én téged már kisgyerek óta ismertelek..ismertem anyukádékat, és onnét tudom hogy mik a kedvenc időtöltésed, kajád, zenéd,üdítőd...és még sorolhatnám! 
-De...én...ezt nem is tudtam! Honnét ismersz?! ÁRULOD EL!!-ordibáltam most már felemelő hangon.
-Épp ez az, óvodás koromban ismertelek már, osztálytársak voltunk általánosba is.Mindig együtt voltunk, volt is egy megőrzött kép..
Majd elővette a zsebéből a régi óvodás képünket...Sírhatnékom volt...nem fogtam fel teljesen...én erre miért nem emlékeztem...hazudtak nekem a szüleim..azt hittem bennük bízhatok...
-Én...most..felmegyek a szobámba..
Majd nem vártam meg a választ, gyorsan felszaladtam a szobámba és nekidőltem az ajtónak majd elkezdtem sírni..nem érdekelt már semmi...
Sírás után 5 perccel.
Még mindig nem tudom felfogni...hogy hazudhattak a szüleim..nekem a szüleim voltak a mindenem..erre kiderül hogy így átvernek, becsapnak...DE minden esetre, örülök hogy egy olyan emberrel vagyok jóba akit már nagyon RÉGÓTA ismerek..számításaim szerint...Miután kisírtam magamat, teljesen összeszedtem minden bátorságomat..kimentem a szobából..a kanapén ott ült szomorú lehajtott fejjel Lys..
-Bocsi...csak teljesen meglepett a dolog..nem gondoltam volna, hogy mi régebben osztálytársak egyben ovis társak voltunk.Most már értem, miért tudod hogy mik a kedvenceim...
-Ugyan, semmi gond.Mindenkit meglep ha egy ismeretlen személy, azt mondja neked hogy a volt osztálytársa és egyben az ovis társad volt..
Erre a mondatára, szorosan megöleltem...
-Ki ne fojtsd belőlem a levegőt..én is szeretlek! 
-Bolond vagy, mindenesetre...hiányoztál.-Fejem akár a paradicsom, de jól esett kimondani hogy újra együtt vagyok azzal akit már nagyon RÉGÓTA ISMEREK.
-Nekem nem hiányoztál...
-De egy izé vagy! 
-Milyen izé? Én Lys vagy, nem izé! 
-Jól van már! Miss Tökély..-röhögtem, majd Lys is röhögött velem.
-Szeretlek Abby! 
Most csak azt éreztem, hogy pillangók repdesnek a hasamba...
-Miért érzem azt hogy a hasamba pillangók vannak?!
-Azért mert szerelmes vagy! *mosolyogta.
-Te mit ittál?! Én sose leszek senkibe sem szerelmes..*lehetett rajtam látni hogy hazudtam...
-Na..miben fogadunk?
-Egy fincsi palacsintába! Ha hazudtam, akkor te kérsz tőlem valamit.Ha nem hazudtam akkor sütsz nekem palacsintát.
-Rendben! Úgyis kiderítem...ha azt mondod hogy nem leszel sose senkibe sem szerelmes...megcsókolhatlak!
-Na de..ennyire te sem lehetsz perverz..kezdesz hasonlítani a perverz barátodra...
-Hogy mi?! Mit merészeltél mondani...én perverz?! 
-Igen te perverz! Sőt, hozzáteszem...PERVERZ MACI.
-Na ha..perverz vagyok ezt is megtehetem...

 

-Te mit csinálsz?!
-Te mondtad..ha perverz vagyok bármit megtehetek..
-De nem ezt te...jaj de idióta vagy!
-Mi vagyok én? Egyébként...tényleg...nem...hazudtál. 
-Haha, jöhetsz nekem egy palacsintával..egy-kettő..mozgás, mintha élnél!
-Ezt még visszakapod...este!
Azzal felállt...kiment a konyhába, előkészített mindent ami kell a palacsintához..majd elkezdte csinálgatni...én ott néztem, és figyeltem hogy csinálja...
A sütés közepe felé..
-Hallod, plusz pontba felvehetnéd az irtó cuki nyuszis ruhádat..
-Ne!! Az annyira égő...
-Dehogyis, te leszel az én kis nyuszim! 
-Hát jó legyen...
Azzal otthagyta a palacsintát sülni, hogy addig vegyem át én míg ő átveszi a nyuszi szerkóját...[...]. Kijött, annyira cuki és vicces volt egyszerre hogy leakartam fényképezni a telefonommal..csak sajnos nem engedte...mert égő lett volna hogyha az egész internet rajta röhögött volna.
-Na de miért nem lehet lefényképezni, olyan kis cuki vagy benne!
-Ki ne ejtsd még egyszer a cuki szót..mert megverlek.
-CUKI VAGY, CUKI VAGY. ÉS EGYBEN VICCES IS.
-Gyere csak ide...
Azzal végigfutottuk az egész házat..fel-le, ide-oda szaladgáltam mert követett a kis nyuszis szerkójába..közben én hátratekintve futottam és néztem hogy szalad...tök aranyos volt.De...nem tartott sokáig.Ugyanis a palacsinta odaégett, tiszta büdös volt odabent..
-Ejnye..a sok futkározástól leégett a palacsinta...
-Te hibád, ha nem kellett volna felvennem ezt a hülye ruhát, akkor már réges-rég ehetnénk a palacsintát! 
-Ja persze, fogj mindent rám! 
-Jó bocsi..igaz, én kezdtem a kergetőzést..
-Semmi baj, nyuszika..
-Te...
Majd megfogta a kezemet és magához húzott...
-Te most velem jössz..elrabollak nyusziföldre..
-Milyen nyusziföldre Lys! Itt egyes-egyedül te vagy a nyuszi!
-Én vagyok a nyuszifiú, te meg a nyuszilány..és mi együtt vagyunk nyuszik..érted? 
-Értem nyuszika..
-Aprópó.. hol a jegyzetfüzetem?!
-Jaj , fogd be! Ne keresgéljük már a jegyzetfüzetedet..
-De abba írok minden izgalmas dolgot..mint például ezt is beleakarom írni hogy elraboltalak nyusziföldre..
-Te esküszöm szívtál valamit, de biztos nem levegőt..
-Igen szívtam..méghozzá szerelmet..
*Extra fej akcióban!*
-És mégis ki iránt érzett szerelmet?
-Azt nem árulhatom el..mert még megversz!
-De na! Nem verlek meg, csak egy picit..(ha én vagyok az..)-suttogtam..
-Hát jó...
-Igen?!
-Te vagy az! Téged imádlak mindenféleképpen, és beléd vagyok esve...érted?!
-Hogy mi? A nyuszika szerelmes belém?
-Igen a nyuszika szerelmes beléd.
-Ó mily megtisztelés..
-Nem is versz meg? Arra számítottam hogy elég kemény verés lesz *nézett meglepődött arccal.
-Nem...nem verlek meg!
-Akkor te is azt érzed mint én...
-Igen...
-Akkor?
-Mi akkor?
-Akkor...leszel a barátnőm?
*Paradicsom fej,akcióban*
-Lys..ezt most komolyan gondolod?
-Igen biztos!
-Hát...jó!
Ekkor lehetett látni az arcán...hogy mikor kimondtam hogy ,,jó'' a szívéről egy nagy kő esett le, és egyből megcsókolt.
-Imádlak Abby!
-Én is szeretlek!
Azzal felvitt a szobámba, majd letett az ágyra. Átöltöztem pizsamába, majd befeküdtem az ágyba..ő is mellém jött..majd elaludtunk.

Csütörtök reggel:Álmosan riadtam fel, álmomból..még szívesen visszaaludtam volna de az idő nem áll meg..soha.Felültem,majd felálltam..hátrafordultam és láttam hogy Lys még alszik..nagyon aranyos volt..hagytam aludni, mivel míg én felöltözöm..addig még aludhat..de utána már nem.Kimentem a fürdőszobába megcsináltam a szokásos rutint..majd visszajöttem a szobámba kiválasztani a megfelelő ruhát...
Ruha választás után...
Nagyon sokáig kerestem..ezt az összeállítást.De megérte, nagyon tetszik..ideje felkeltenem az álomszuszékot.
-Ébredj, mennünk kell iskolába!
-Jaj...
Azzal felpattant,kiment a fürdőszobába átöltözött.Mire csak azt vettem észre hogy már az ajtón megy ki..Ilyen gyorsan még én sem tudnék felöltözni..de lehet hogy nála ez már szokásos...[...]. Miután felöltöztem, és felkeltettem az álomszuszékot, fogtam és én is lementem a konyhába.Már finom palacsinta várt..
-Hé ezt te sütötted?
-Igen én, gondoskodom rólad!
-Szeretlek, és azt is szeretem hogy ilyen szakács vagy.
-Haha..annak tanulok!
Azzal, megkínált.Leültünk, és közbe nagyon sokat beszélgettünk..mikor megettük gyorsan felöltöztünk és már szaladtunk is az iskolába...
A suli előtt...
Végre megérkeztünk, majd mondani fogom anyuéknak hogy költözzünk kicsit közelebb...
-Na akkor menjünk be...
-Majd én is megyek, te csak menj be.
Azzal adott egy puszit a számra, majd elment..De eközben ezt mindet látta Amber..és odajött hozzám.
-Látom összejöttél Lyssel!
-Igen összejöttem,és nagyon szeretem...nem szeretném ha beleszólnál!
-Márpedig ez minden vágyam..hidd el, nem sokáig lesztek együtt mert elveszem tőled...
-Azt próbáld meg, nem is hagyná magát! Ő csak engem szeret..
-Tévedsz angyalkám...csak szeretett.Most már engem fog! 
-Na húzzál innét, ha csak kötekedni jöttél! Nem vagyok rád kíváncsi..
-Pedig az leszel..vagy különben...jut eszembe..miattad ki kell takarítanom az alsó sort, akkor a lány WC-t ki kell pucolnom...és ez mind a te hibád..ezért még kapsz!
-Jogosan kaptad a büntetésed, miért jöttél nekem? Most is ki kezdte ezt az egészet? HÁT MISS.KIRÁLYNŐ.
Valami ütést éreztem...de nagyon fájt...kezdett mindent elsötétülni..csak hangokat hallottam...de azt is kevésbé...
-Kicsikém,Lys az enyém..míg te itt fogsz feküdni eszméletlenül, én addig elcsavarom a fejét.. 
Ezeket a hangokat hallottam már...utána már semmit...nagyon féltem...nem tudtam mi történhetett...

 

7.fejezet - Lyssel tartó hét /PART 2/

Az igazgatóiban..
-Mégis hogy képzelték, hogy az udvaron elkezdenek veszekedni?! - ordibált az igazgatónő.
-Kérem..elmondhatom a történetet, hogy hogy történt? 
-Ne tessék hinni neki, egy mocskos kis hazudós!  - felelt rá Amber.
-Tessék, mondja csak.Amber,maradj csöndben..úgy láttam maga kezdte el ezt az egész veszekedést.
-Hát az úgy történt hogy..valamelyik nap, délután átjött hozzám Lys filmet nézni...és miután megnéztük a filmet..elkezdtünk felöltözni, hogy kikísérjem utána kimentünk, én véletlenül nem figyeltem és kimentem az út szélére..és Amber pont akkor jött autóval és majdnem elütött...de Lys ugrott ki miattam.De már teljesen jól van, nem kell miatta aggódni..és pont hogy ma leültem kicsit pihenni belém kötött, hogy milyen ruhába jöttem..és én akkor elméztem vissza hogy ő ütötte el Lys-t..és ezért beszóltam neki, ő meg elkezdett engem ütögetni...-mondtam mire az igazgatónőnek csak tátva maradt a szája.
-Ez tényleg így van Amber?
-Hát....
-Az igazat kérem most rögtön! Nem füllenteni!
-Igen igaz, és mi van azzal? Megérdemelte.
-Majd te is megérdemelsz egy kemény büntetést.
-De tanár nő, ha én megérdemlek egy büntetést akkor ő is!
-Ugyan miért érdemelne meg?! Mikor te támadtál rá! És most itt fejezzük be ezt, szerintem ez elvan döntve.
Azzal kivándorolt az igazgatónő, minket ketten hagytak...Amber rám tekintett gúnyos szemmel..felállt majd sarkon fordult és kiment az igazgatói ajtón.
*Még hogy én egy mocskos hazudós vagyok?! Azért álljunk már meg...hova süllyed még a világ?*-Míg ezen gondolkodtam, belebotlottam Eny-be.
-Eny!*öleltem meg* hát mi újság van veled illetve veletek? 
-Hagyjuk...a fenébe....összevesztem már vagy 2 hete Arminnal, és már  beszélni sem beszéltünk már rég.*sírta el magát..annyira megsajnáltam hogy szomorúságában, megöleltem.De jó szorosan..
-Hé,hé! Ne nyomd össze a bennem lévő maradék levegőt!
-Jó, csak annyira aggódtam érted hisz össze vagy törve! 
-Mindegy, ne is foglalkozzunk ezzel! Csak rontja a kedvemet..de nem lényeg.Te hogy állsz Lyssel?
Erre a kérdésre, extrán elkapott a vörösség.
-Hát...csak barátok vagyunk! Habár ő többször is megcsókolt..de én visszautasítottam. Egyszerűen még túl korai!
-Buta vagy Abby! Buta...ilyen jó ajánlatot elutasítani.Én a helyedbe lekaptam volna.
-Na de...Eny! Azért te se lehetsz ennyire perverz! *röhögtem.
Majd még pár percig elbeszélgettünk majd odajött hozzám Lys.
-Ő..én..most akkor mentem..-nyögte ki Eny, ahogy csak tudta.
-Szia! Majd még beszélgetünk..*mosolyogtam, majd hátra akartam fordulni de beleestem valakibe.
-Ejnye, még jó hogy nem estél neki a padlónak! 
-De vicces vagy! Mindig beléd botlok...
*Extra piros fej akcióban!*
-Még jó, hogy én itt vagyok akibe beleeshetsz. Mint egy szerencsétlen, másszor mint egy szerelmes.
-Te meg miket beszélsz itt össze vissza?! 
-Csak az igazat mondom,ma este még kapni fogsz ezért...de...nem bántásilag. 
*Ez meg mit beszél..esküszöm mindjárt kupán vágom egy lapáttal..habár..nincs is lapátom.*
-Menj már a hülyeségeiddel.
-Hova menjek?! 
-Kancsatkába...
-Vicces kislány vagy, egyébként mi volt odabent? Tudni szeretném, mit hazudott össze-vissza Amber?! 
-Hát..az igazgató, büntetést szabott rá...méghozzá 1-2 hét biztos is..de engemet is beleakart keverni, hogy én így egy mocskos hazudós vagyok..meg hogy úgy...már az agyvizem forrt tőle! Érted?! 
-Értem virágszál! Majd elintézem én ne aggódj! -kacsintott egyet majd el is tűzött..
Hm...ez furcsa volt.Virágszál?! Ez esküszöm hogy szívott valamit, de az biztos hogy nem levegőt...Bementem fizika órára...eléggé unalmas volt.Csak az erőhatásról tanultunk...tök uncsi..[...]. Már elaludtam, csak arra eszméltem fel, hogy a tanár kelteget.
-Abby kisasszony, kérem keljen fel.Nem otthon van! 
-*Hoppá* Elnézést...csak éjjel nem tudtam aludni és hulla fáradt vagyok.
-Hamar kéne lefeküdni, és nem éjfélig még fent lenni. 
Szuper...elaludtam órán! *PIPA*..méghozzá én lettem leordítva...
Fizika óra után...hazafele tartva.
Vajon hol lehetett Lys? Nem láttam az iskolából hogy hazaviharzott volna..Történhetett volna valami vele? Tudtam hogy nem kellett volna egyedül hagynom..még nincs teljesen begyógyulva a sebe...
Haza érkeztem...
Különös dolog ért...az ajtóba Lys állt...de...nem várt meglepetéssel...FÉLMEZTELENÜL...a szájam csak tátva marad..Lys csak nézett...

-Na mi van? Én már jó vagy 2 órája itthon vagyok.
-De mi ez itt?! 
-Csak egy meglepetés neked...
Azzal bementem,mert eddig teljesen csak kint álltam.Bementem, levetettem a kabátomat, majd a táskámat ledobtam a földre..és leültem a kanapéra..Lys is mellém ült...
-Hiányoztál...
-Hogy mit mondtál? 
-Azt hogy hiányoztál...
Majd egyre közelebb jött...és... 

                                                      

6.fejezet - Lyssel tartó hét /PART 1/

Kedd este:Sétáltunk a sötétségben...ijesztő volt, én odabújtam félelmemben Lyshez..ő nevetett majd átkarolt..
-Nem vicces...én félek a sötétben ha nem tudnád.
-Gyere ide, te bolond lány! Te félős..*nevetett
Majd magához húzott és szorosan átölelt.Így sétáltunk tovább, míg egyszer meg nem álltunk..furcsának tartottam.
-Most miért álltunk meg, mindjárt otthon vagyunk.
-Azért...mert...
-Mert?
Ekkor elkezdett fújni a szél...fáztam.Én hülye, nem gondoltam volna,hogy kellett volna hozni pulóvert..ott dacoskodtam/össze-vissza fagytam.Míg végre kibökte a száján amit akart.
-Így olyan szép vagy mikor fújja a hajadat a szél...
-Te beszívtál valamit?
-Igen..
-Mit?! 
-Levegőt...
-Vicces kis fiú vagy...ez nem vicces, azt hittem komolyan szívtál valamit.
-Jaj tudhatnád,hogy én mindig is megviccelek téged..
Erre már nem válaszoltam mert elrohantam...ő szaladt utánam...de nem akartam megállni neki..egészen a házunkig futottam..majd bementem.Becsaptam az ajtót, felszaladtam a szobámba és bezártam.Nem érdekelt, úgy jön be ahogy akar, sőt aludjon a nappaliba!
-Még hogy azt hiszi hogy én mindent beveszek..a nagy frászt!
Ezzel a mondatommal, kopogott az ajtómon..hallottam hogy ordibált.
-Engedj be én csak vicceltem veled! 
-Nem engedlek be, nem tudhattad hogy én mennyire aggódtam érted hogy elütött a kocsi...most meg itt viccelődsz hogy szívtál...méghozzá levegőt..te ezt nem tudod milyen rossz érzés..azt hittem komoly bajod van..
-Hát jó...akkor te erre, én arra! 
Majd távozott...mit képzel magáról...én komolyan aggódtam érte..De ha ő ezt nem tiszteli..akkor jó! Majd bementem fürdeni...
*Fürdés után...*
-Végre felfrissült va.....TE MIT KERESEL ITT, ÉS HOGY JUTOTTÁL BE? - kiáltottam
-Az legyen az én titkom...egyébként kekszy vagy ebben a ruhában...
Magamra tekintettem és ... te jó ég. Beszaladtam vissza a fürdőszobába, majd átöltöztem RENDES ruhába..égő lehetett.A pizsamám így nézhetett ki...

 Kimentem...még mindig ott volt.De már nem ült, hanem pizsamában ott feküdt...az ágyamon.
-Menj ki, azt gondoltad hogy majd itt fogsz aludni, azok után hogy mit műveltél velem.
-De...de...már mondtam hogy BOCSÁNAT de ezek szerint te nem is figyeltél rám..annyira.
-Nagyon megijesztettél. 
-Ezerszer is bocsánat..*nézett rám bociszemekkel*..csak hadd aludjak itt veled, nem akarok ott lent aludni...EGYEDÜL...
-Jól van gyere...
Azzal bemásztam az ágyamba..ő is jött volna de
-Hé! Arról volt szó, hogy nem egy ágyban alszunk, hanem te külön ágyon.
-De én veled akarok aludni...
Ekkor már nem tudtam megakadályozni,mivel már bemászott..
-Jó éjt Abby! *majd egy puszit nyomott a homlokomra*
-Jó...éjt...
Majd elaludtunk...

Szerda reggel:Kopogásra ébredtem fel...mellettem üres volt az ágy..vajon hol lehet Lys?..-gondolkoztam..; Felkeltem az ágyból, odamentem az ajtóhoz kinyitottam és meglepődtem.
-Reggelit, a hercegnőnek.
-Te bolond vagy, miért hoztál nekem reggelit?
-Mert..az az én bajom! És nem fogadok el, nemet! 
Majd letette az íróasztalomra, és kiment.
-Mi üthetett belé?
Kimentem a fürdőszobába, majd a szokásos rutinomat elvégeztem.Így néztem ki...hát szokásosan is az én stílusom szerint öltöztem fel.Fogtam az íróasztalomról,letett reggelit kinyitottam az ajtót(nagy nehezen). És kajástól kezdve lecsoszogtam a lépcsőn, kimentem a konyhára letettem az asztalra a kaját..leültem és elkezdtem enni.Mire odajött Lys is.
-Na finom?
-Igen finom, honnét tudtad hogy ez a kedvenc kajám?
-Majd egyszer elmondom... 
Nevettünk, majd megettem.Felöltöztünk,kimentünk az ajtón és kézen fogva sétálva mentünk az iskolába...
*20 perc múlva*
Végre megérkeztünk, nagyon de nagyon hideg  van.Össze-vissza fagytam...bementünk, jó volt bemenni a jó melegre..de nem sokáig..
A reggeli bemondóba mondták, hogy ma egész nap sportnap lesz..Szuper, nem hoztam tesi cuccot.
-Francba is az egésszel, én nem fogok tornázni.Tornacuccot sem hoztam, én meg ebbe a cuccba nem fogok sportolni.
-Nyugi, itt mindenkinek saját iskolai tesi cucca van, nem kell magunktól hozni.
-De akkor is, én nem fogok fagyoskodni..így is míg ideértünk, összefagytam.
-Jaj te, minden bajod  van!
Azzal lementünk az öltözőbe, átvenni a cuccot...a gatyát nem vettem át...minek? Az is jó tesi cuccnak...
Majd kimentünk, az udvarra..ott volt az igazgatónő is...mindenki össze-vissza volt fagyva, úgy mint én....
*A sportnap közepén*
-Hú...kivagyok! 
-Hát még én....*nevetett
Majd elment...én ott maradtam egyedül.Ott jött hozzám az az AMBER lány.
-Jaj..szia te kis csitri, milyen ruhád van? Ilyet is csak a parasztok hordanak.
-Ne kötekedj már velem, mert nagyon unlak...te nem unod?
-Nem inkább jól esik veled kötözködni.*nevetett
-Én nekem meg nem esik jól! Egyébként is, hogy van merszed idejönni és a szemembe röhögni mikor te ütötted el Lys-t!
-Jaj drágaságom az direkt volt...
-Mindjárt adok én neked olyan direktet...
 Azzal nekimentem....húztam a haját a földig, hasba rúgtam..majd odajött az igazgató nő, és a többiek.Lys csak nézett, hogy most kiért/miért/milyen dolgok miatt veszekednek...idejött, de nem sikerült  minket szétszedni.Legközelebb az igazgatónő jött oda, majd ő szedett minket szét..de be is vitt az igazgatóiba minket...Szuper!

   

5.fejezet - Kórházba töltve...

Kedd délután, a baleset környékén:Lys, még mindig nem volt magánál..gyorsan beszaladtam a házba, felvettem a telefonomat, majd hívtam a mentőket.
-Jó napot! Azonnal jönnek a ______ utcába! A barátom..megsérült súlyosan és még mindig nincs magánál!  -ordítottam.
-Nyugodjon meg hölgyem, azonnal indulunk! - mondta a kis hölgy majd letette.
Majd kirohantam..és azt láttam hogy Lys felkel!
-LYS! Annyira aggódtam érted...
Majd egy szó nélkül...ez történt...másodjára is...

-Lys..ezt már megbeszéltük..csak barátok vagyunk! Aggódtam érted, de csak is azért, mert nagyon jó barátom vagy.-mondtam neki
-Értem, ezért is ugrottam ki miattad a kocsi elé, nem akartalak elveszíteni, vagy inkább én veszítsem el az életemet, mint hogy te! Aki meg sem érdemli! Neked még élned kell, de ha netalántán elmennék, gondolj vissza milyen jókat csináltunk együtt! - mondta..
Annyira érezhetően mondta..hogy...elkezdtem sírni...

-Kérlek ne mondj ilyesmiket...ez nem történhet meg, nem kívánom! Nagyon jó barátom vagy, és igenis létezik..fiú-lány barátság.Nagyon is! És én nagyon szeretlek barátilag..teljesen a szívembe nőttél nem akarlak elveszíteni Lys!-áradoztam neki, de közbe a könnyei potyogtak. 
-Én első pillantásra beléd szerettem..tudtam hogy te vagy az a lány, akiért mindent meg kell tennem! Te vagy az a lány, akiért érdemes élnem! - mondta Lys..de szemei kezdtek inkább pihenőre térni..
-NE LYS, próbálj fent maradni mindjárt itt van a segítség..nem ájulhatsz el! - pofozgattam, mindent csináltam..de semmi.
*15 perc múltán végre megjött a segítség*
-HOL VOLTAK ILYEN SOKÁIG?NEM LÁTJÁK, HOGY A BARÁTOM SÚLYOS HELYZETBE VAN!-ordítottam velük..
-Hölgyem nyugodjon meg, dugó van a városban.Alig tudtunk ideérni! - mondta a mentős.
-Maga engem ne nyugtasson, most azonnal vigyék be! És gyógyítsák, meg...már a szemit is lecsukta! Nem hagyhatjuk meghalni! Nekem ő nagyon fontos ember! Kérem, siessenek! 
Azzal fogták felrakták az ágyra, majd berakták a kocsiba..én is gyorsan bepattantam.
*20-30 perc múlva.*
Végre megérkeztünk, nem gondoltam volna hogy ilyen messze van a kórház, habár dugó is van...és ahogy láttam nem szívesen térnének le.Pedig súlyos emberrel vagyunk...akinek az élete forog mindenen...Gyorsan siettünk be, majd mondták nekem hogy maradjak a várakozóban, hogy megnézhessék mi történt valójában..van-e súlyos sérülése, vagy inkább csak egy kis karcolása van...Amint várakoztam, mellém ült egy ISMERŐS személy...először nem is ismertem, de mikor rám nézett, és megpillantottam arcát...majdnem leestem a székről..ez a régi barátnőm! Mit keres itt?! Aprópó, mi lehet Enyvel és Arminnal? Jaj de ez nem ide tartozik...
-Hé! Te nem Kristen vagy?! -kérdeztem az ismerős személytől.
-De...én vagyok  Kristen, miért is?!
-Lehet nem emlékszem már rám..de én vagyok az Abby! 
-Abby..abby?!    - majd megnézett jobban, és megszólalt.
-ABBY! Hát te itt, mit keresel?! Főképp egy kórházba?!-kérdezgetett ezerszámra..
-Hát..nagyon sok minden történt..először is, azért vagyok itt mert egy fiú barátom kiállt mellettem, hogy el ne üssenek..másodszor, ideköltöztünk! - meséltem.
-Mi az hogy ide költöztetek? Mióta, és milyen fiú barátodat ütötték el?
-Hát...otthagytuk azt a várost..mert eléggé furcsák voltak az emberek, itt nagyon kedvesek és már megszoktam az életüket.És a neve Lys, ő vele ismerkedtem meg ELSŐNEK az iskolában. Ő az első fiú, akire úgy tekintek mint egy BARÁT mert úgy is viselkedik.Mindig kiáll mellettem, és ezt én nagyon is tisztelem.-meséltem neki..
Kijött az orvos, aki megvizsgálta Lys-t. Látszott az arcán, hogy jó is és rossz hírt is közölni fog..
-Kis hölgy, maga van Lysanderrel?! - kérdezte a doktor úr.
-Igen,én vagyok az. Mi történt vele?! - aggódva kérdeztem.
-Hát....
-Mondja már! - türelmetlenül kérdeztem.
-Kutya baja! Csak egy kis zúzódás van a hátán, egyéb semmi más! Bemehet hozzá, már fel is ébredt.Ha úgy gondolják, már ma haza is mehetnek.-mondta az orvos, majd távozott.
*Gyerünk Abby, menni fog! Be kell menned!* -azzal megfogtam a kilincset, és kinyitottam.Lys, ott feküdt mindenre felkötve.
-Nem neked kéne itt feküdnöd..-mondtam majd leültem mellé.
-Butaság, jó szándékból tettem ezt.Megakarlak védeni mindentől..és mindenkitől.-majd megfogta a kezem.
-Lys, én ezt...nem érdemlem meg! Ez nem tisztességes,nekem kéne itt feküdnöm helyetted. -mondtam,majd megint elöntött a sírás.
 -Na ne sírj kérlek, én döntöttem így hogy megmentelek! Mert szeretlek, és nem akarlak elveszíteni,mert ilyen lányt a földön még senki sem talált.
-Ne túlozz azért, jó? Egyébként azt mondta az orvos, hogyha jobbnak érzed magad már ma hazamehetünk.
-Most ha nem baj, nálad tölthetném a hetet. Nem akarok így hazamenni!
-Persze, hogy nálam!
-De anyuddal mi lesz? - kérdezte.
-Majd megoldom őt, azzal te csak ne foglalkozz.Hanem inkább azzal foglalkozz hogy minél-előbb meggyógyulj! 
*Kijöttem Lys-től, majd odamentem Kristenhez.*
-Jaj ez a srác, mindent megtesz értem..*sóhajtottam.
-Örülj neki, hogy találtál magadnak egy ilyen srácot,nem akad a földön még ilyen.-mondta mosolyogva.
-Tudom, tudom.Csak ez már túlzás, hogy még a kocsi elé is kiugrik elém! Most öltözik fel, mert már most indulhatunk haza.De ezen a héten velem fog lakni..így semmikép sem mehet haza!
-Nehogy,valami történjen..tudod te hogy mire gondolok-mondta nevetve.
-Jaj de bolond vagy!
*Azzal kijött Lys.*
-Megvagyok,mehetünk. Ő ki Abby? - kérdezte.
-Ja..de udvariatlan vagyok..még be se mutattam.Lys ő itt Kristen..Kristen ő itt Lys.
-Szia!
-Szia!
*Köszöntek..*
-Na de menjünk most már Abby, mert nagyon sok idő lesz mire hazaérünk.
-Jó,jó menjünk! 
*Azzal nevetve kiindultunk a kórházból...kézen fogva.Fejem olyan lehetett akár a paradicsom.De a lényeg, ő jól van.És nem történt semmi baja sem.Nekem ez a lényeg, ha bármi is történt volna vele,magamat okoltam volna...Nagyon udvarias fiú!..Kedvelem..egy kis idő után akár...több is lehetünk mint barátok...*

 
 
  

4. fejezet - Egy rettenetes és egy jó nap.

Azzal elindultunk! Később pár utca végénél, rátaláltunk egy elütött nyuszira....Lys csak nevetett, míg én csak néztem a kifeküdt nyuszit...
-Nézd már szegénykémet, vajon milyen egy elmebeteg örült ember üthette el...habár így nézve eléggé vicces! - mondta Lys , de egyszerre röhögött is.
-Hát szerintem nem vicces...inkább undorító! Hogy elütnek egy nyulat, és még arra se képesek hogy elvigyék az úttestről. - mondtam egy kicsit felháborodva..
-Úgy imádom, mikor ilyen durcás kedvébe van önkegyelme..-mondta lys. 
-LYS! Ezért még most kinyírlak, ha bementünk! - ordítottam rá nevetve..
Azzal nem szóltunk egy darabig egymáshoz, mivel pár lépés volt a házunkig..majd odabent trécselgetünk...
*5 perc elteltével...*
Végre megérkeztünk...nem értem miért kellett ilyen messzire költöznünk, a tüdőmet is kiköpöm mindjárt...Bementünk, épp anyu volt a folyosón...nagyon jó! Sose hoztam még fiút a házhoz..
-Ő...anyu...szia! - mondtam. 
-Szia! Ki ez a srác?! - kérdezgetett mert nem szereti az idegen srácokat...
-Ő..ő csak egy haver az iskolából!
-De nem sokáig leszek haver...-mondta Lys.
Ahogy ezt kimondta megütöttem...hogy beszélhet ilyesmit...
-Bolond vagy Lys?!! - ordítottam.
-Jaj..inkább menjetek,nem vagyok rátok kíváncsi amúgy is megyek a barátnőmhöz..majd este jövök.Szia kicsim! - köszönt el anyu, majd azonnal el is viharzott...
-Hú..ezek az anyák...de te is vigyázhatnál hogy miket beszélsz Lys!.-mondtam..
-És ugyan miért..? Azért mert nem szereted ha arról beszélek hogy mennyire kifejezem érted a lelkemet is?-mondta Lys.
-Jaj Lys! Alig ismersz még te engem..azt csak te hiszed hogy ismersz! - mondtam, majd vetettem le táskámat és a kabátomat is.
-De...mivel bizonyítsam be neked, hogy...-nyögte volna ki Lys.
-Hogy?! - kérdeztem.
-Hogy...szeretlek..
Majd....megcsókolt.

  Én eltoltam magamtól..
-Lys! Ez még korai...figyelj, én is kedvellek..de még nem tarthatunk ott hogy megcsókolsz! Még nem ismersz teljesen! Először ismerkedjünk meg aztán  majd puszilgathatsz ezer számra! - mondtam neki..
-De..jó oké! Megértelek...még idegennek tartól...Azzal elkullogott szomorúan a nappaliba...
*Istenem....nem érti meg hogy szeretem..de ez még korai.Nem is ismerem annyira nagyon...nagyon rossz így látni...megyek beszélek vele.*
-Lys..figyelj én nem így gondoltam...bocsi.Csak tudod, még alig ismerlek..-mondtam kicsit halkan szomorúan. 
-Nem..hagyd csak...nem muszáj értem aggódnod. Megértelek..nem akkor nem.-mondta majd tovább ment a konyhába.
Követtem...

-Egy kis idő után, mikor jobban megismerjük egymást..adódik rá olyan...hogy a barátom legyél.Csak kérlek ne szomorkodj! - mondtam  neki..és kicsordult egy könnyem.
-Megértelek mondom, nem vitázok veled! - mosolygott, majd odajött és megölelt. 
-Köszönöm Lys! Most pedig rendeljünk pizzát! Mert nagyon éhes vagyok, én rendelek te keress egy jó filmet..de ne romantikusat!-nevettem..azzal fogtam magam és mentem a telefonhoz, kikerestem a pizzázónak a telefonszámát majd tárcsáztam..
-Halló! Jó napot kívánok...szeretnék kérni egy extra nagy sajtos pizzát! - mondtam.
-Azonnal értesítsük a pizzát! Várjanak 5 percet, és meg is érkezik! - mondta a kedves pizzás.
-És mennyi lesz?! - kérdeztem.
-2500 Ft. - mondta
-Az nem is drága! - suttogtam magamba..
-Na jó napot kis hölgy!-köszönt el az eladó. 
Na ez is megvan! Megnézem mit csinál Lys! Megtalálta már a kiválasztott filmet?! - gondolkoztam.
-Lys, megvan már a film? - kérdeztem.
-Igen meg van! - mondta nevetve...
-Na és mi az? - láttam..hogy már eleve egy bolond filmet választott. 
-Hát a ,,Reszkessetek Betörők 2.'' - mondta.-, Az a kedvenc filmem! Pont idevaló, hisz mindjárt karácsony..-röhögött. 
-Az a kedvenceeeeeeeeeeeem.- csillogó szemmel néztem rá-. 
-Akkor jót választottam! 
*Ring Dring * csengettek..biztos a  pizza. 
-Megyek hagyd, te csak rakd be a filmet..-utasítottam Lyst.
Felkaptam gyorsan a kabátomat..mert eléggé hűvös volt..
-Jó napot! Meghozta a pizzát? 
-Igen, a sajtos pizza ahogy kérte/kérték.
-Köszönöm!*odaadtam a pénzt neki* Viszlát! További szép napot..-elköszöntem. 
-Viszlát..-majd elment.
-MEGJÖTT A PIZZA! - ordítottam majd gyorsan kiviharzottam a konyhába..
-Hé dugiba akarod megenni? Adj nekem is!! - kiabált Lys..
-És mi van ha nem adok?! Felfalom az összest.-elkezdtem gúnyolódni..
-Na várjál csak!!
Vagy 10x körbefutottuk a házat...majd szépen lassan megálltam hadd kapjon ő is egy kis falatot.
-Tessék kapsz egy kis falatot - röhögtem.
-Várjál csak..csak nézzük meg a filmet..kikapsz! - evett egy jókora nagy falatot...
-Jól van, most már nézzük meg a filmet! - mondtam.
Majd leültünk a kanapéra, és néztük a filmet...
*A film vége után*
-Hát ez jó volt! Annyit röhögtem! - mondtam..
-Igen, ezekre a filmekre mindig lehet számítani! Na de  én most megyek! Majd holnap az iskolában találkozunk..
-Oké, kikísérlek.*mosolyogtam.
-Jó!
Azzal kimentünk a folyosóra, felvettem a kabátomat..Lys is felvette majd kimentünk..
-Hát..akkor..szia! *mondtam majd megöleltem.
-Szia Abby, jó volt ez a kis délután! Máskor is megcsinálhatnánk! - mondta.
Hirtelen nem figyeltem...és véletlenül kimentem az út szélére! Épp jött egy kocsi, nagyon ismerős volt a benne ülő személy!...AMBER!
Csak jött, és jött a kocsi...nem mertem megmozdulni..itt és most úgy gondoltam : Ég veled Lys!...
-ABBY NEEEEEEEEEEEEE - ordított Lys.
Azzal Lys...esett a kocsi alá...MIATTAM. 
-L..l...l...LYS! NE, NEM TEHETED EZT VELEM!!!...Nem hiszem el, miattam kiugrott a kocsi elé....istenem!...*a sírás elöntött..csak sírtam és sírtam.*

3.fejezet - Eny és a szerelem...

December 1.

Kedd reggel: Nagy álmossággal keltem fel...ránéztem Eny ágyára..még ő aludt.Kimásztam az ágyamból, de még úgy visszatudtam volna feküdni hogy az na csak..odamentem Eny ágyához, majd kiabálni kezdtem:
-Eny, ébresztő! Reggel van, mindjárt mennünk kell iskolába! -keltegettem de semmi ára..
Fogtam kimentem a fürdőszobába...egy kis tálba öntöttem vizet visszajöttem és szépen lelocsoltam hogy ébredjen fel.Ez már  hatásos volt..de nem is kicsit.
-Te hülye vagy?! - ordította.
-Hát bocsi, másképp  nem keltél volna fel! -mondtam.
-De szebben is megoldhattad volna, mondjuk egy felkeltéssel.-mormogta.
-Azt is próbáltam, de őkegyelme nem volt hajlandó válaszolni. 
Így hát kimentem a fürdőszobába megmosakodtam,hajat készítettem, fogat mostam majd jöttem átöltözni.Ezek után Eny is megtette dolgait, neki is adtam pár ruhát, mivel nem hozott magától,tiszta vizesen meg nem mehetett gyorsan át ruháért..És hát valahogy így nézhettünk ki.

Én egy barna ujjú pulcsit, piros-fekete nadrággal és az ismert csizmámat vettem fel.
Eny egy szürke ujjú pulcsit,fehér nadrággal és egy mikulás csizmát vett fel.Mivel meglettünk az öltözködéssel, kimentünk a konyhába. Megettük, amit anyu kirakott nekünk..aztán kimentünk a folyosónkra és hirtelen Eny megszólított..
-Nézd már, esik a hó! *ordibálta örömében.
Azzal én is kitekintettem és tényleg...tényleg nagy szemekben havazott. Nagyon szép volt, vagy 5-10 percig biztos azt néztük..
-Jó,de most már menjünk mert elkésünk!! -mondtam.
-Jó induljunk,megyünk szánkóval?! Úgy gyorsabb.-kérdezte 
-Hát menjünk...remélem esik akkora nagy hó, hogy tudjunk szánkózni.-mondtam.
Azzal kimentünk..térdig érő hó volt.Nagyon megkönnyebbültünk, hogy legalább tudunk szánkóval menni.Elhoztam a régi szánkót, letettem a hóba, lecsücsültünk rá majd elindultunk.
*15 perc elteltével*
-Hú hallod, ez nagyon jó! De jó hogy meg van ez a szánkód még, csak el ne lopják! - mondta Eny. 
                                  -Hát az nagyon rossz lenne, vagy 5 éves ez a szánkó! - mondtam. -,De most már menjünk be mert, mindjárt csengetnek.És nekem még Lys-t is meg kell keresnem.
Miután ezt megbeszéltük, fogtuk magunkat és egyből mentünk be az iskolába...Eny az igazgatónőhöz én Lys-t kerestem..egyszóval különváltak útjaink..én nagy nehezen megtaláltam Lys-t.
-Szia Lys! Körbe futottam az egész iskolát érted..sehol se találtalak! -mondtam lihegve.
-Jaj te bolond, az osztálytermet nem nézted meg? -kérdezte.
-Jaj az osztályterem...azt ki is felejtettem.Egyébként hogy  vagy? Örülsz ennek a nagy hónak? -kérdeztem.
-Hát nem nagyon...nem szeretem a telet..inkább a tavasz és a nyár. -mondta 
-Én most a barátnőmmel Enyvel, szánkóval jöttünk hehe! - nevettem.
Kínos pillanat...Lys mélyen a szemembe nézett lentről felfele végignézett majd megszólalt...
-Jól nézel ki ebbe a szerkóba. *kacsintott.* De nekem most mennem kell, mert Casnak szüksége van rám..Szia *majd a homlokomra adott egy puszit..*
*Úristen...adott egy puszit a homlokomra...*
Én biztos ott álltam megdermedve mint egy pingvin amikor beszorul a jégbe...de sajnos boldogságom nem tartott sokáig..a szőke hajú lány újból megérkezett..és újból belém is kötött.
-Jaj hogy nézel ki? Már megint egy ócska kis szakadt ruhába jöttél? Mindenki nevet rajtad..nem veszed észre?-mondta gúnyosan.
-Na idefigyelj, velem te ne kötekedj mert még megbánod...-mondtam mérgesen de szerintem a fejem is olyan volt mint a vörös paprika.
-Jaj és mi lesz? Megversz vagy mi? Ha olyan erős vagy akkor gyere...de így is úgyis veszteni fogsz,mert én vagyok a királynő az iskolában, és ha valami nem úgy van ahogy én szeretném...nagyon durva következménye lesz..-mondta
-Azt hiszed, hogy ilyen csitrikkel ahogy te szoktad mondani, félek? Inkább kiröhögöm az ilyeneket,mert egy szemetek! És most Abby lelép. Szia! -majd sarkon fordultam és elmentem.Azt hiszi az a kis csitri hogy mindent megtehet? Nagyon de nagyon téved...amidőn azon gondolkoztam hogyan lehet ezt a kis csitrit jó útra téríteni..véletlenül összefutottam Enyvel.
-Szia Eny,na hogy ment, minden rendben?-kérdeztem.
-Igen,képzeld mától hivatalosan is a Sweet Amoris Gimihez tartozom! És egy osztályba leszünk, hát nem csodálatos?! -mondta boldogan.
-Jaj hát ez nagyszer...-nem tudtam befejezni mondandómat, mivel egy srác belém ütközött.
-Jaj, elnézést nem akartam...-mondta.-,A nevem Armin, most jöttem ebbe az iskolába..és szeretném megkeresni az igazgatót! - mondta.
-Semmi go...-megint nem tudtam befejezni...mivel Eny közbevágott.
-Semmi baj, majd én körbevezetlek.A nevem Eny, örülök a találkozásnak.*csillogó szemmel mondta.
Látszott nagyon beleszeretett a fiúba..első látásra.Hát ez az ő dolga, én nem ütöm bele a csőrömet. Legalább addig is nem veszi el tőlem Lys-t. *mondtam, de éreztem hogy valaki a hátam mögött van..hátratekintettem és meglepetésemre Lys állt mögöttem.
-Hogy mit mondtál? - mondta, közbe látszott rajta a pirulás.
-Én?! Én..én ugyan semmit..csak bohóckodom.*mondtam röhögve..de félig pirultan.*
-Biztos? Én nem úgy hallottam...Abby.*majd közelebb jött, és megölelt..*
Majd elengedett...
-Máskor, suttogj hogy ne halljak ilyet.-mondta.
-Mindig a pirulást hozod ki belőlem Lys...-mondtam.
-Ez a célom..*kacsintott*..amúgy is, egy ilyen szép lánynak kijár a dicséret.-mondta. 
-Most direkt csinálod ezt Lys.-kérdeztem.
Nem tudott rá válaszolni, mivel megjött Eny és Armin..boldogan..kézen fogva..
-Hát itt meg mi történt?  -kérdeztem Eny-től. 
Fogott és elhúzott egy kis területre...
-Hát..hallod,míg kerestük az igazgatónőt, sok mindent megtudtunk egymásról..és hát..ő a barátom lett, én meg lettem neki az icipici barátnője.-mesélte el nekem.
-Na..hát akkor sokáig vele! -mondtam neki ölelve.
-Köszi! Szurkolj nekem, hogy nagyon sokáig együtt legyünk! -kérte..
-Szurkolok ne aggódj! - nyugtattam meg. 
Ezzel az utolsó mondattal végződött minden.Odament Armin-hoz, megpuszilta..Arminon lehetett látni hogy a csillagos egekben jár..majd szép lassan beballagtak az osztályterembe..én visszakullogtam Lyshez.
-Jaj ezek a mai fiatalok, manapság mit tesznek..-mondtam nevetve.
-Mink is csinálhatnánk így.-vágta rá Lys egy kacsintással újból.
-Na de Lys...ugye te se gondoltad komolyan? -kérdeztem.
-De én mindent komolyan gondolok...és én sose viccelek meg lányokat.*mondta.
-Ez most komoly? Lys..még alig ismersz, és már kapcsolatot akarsz? *szomorkodtam el,mert tudtam hogy erre negatív választ fog adni.
-De...de...de.Én már teljesen szívemből ismerlek, tudom hol laksz, tudom mi a kedvenc kajád, hajszíned,szemed színe.Gyönyörű vagy mint a naplemente..-ábrándozott.
-Lys!! ELÉG.Én nem vagyok semelyik sem..és egyébként is..honnét tudod hogy mi a kedvenc kajám?! - kérdeztem.
-Hát az maradjon csak az én titkom...-mondta..de egyszerre csak közeledett és közeledett hozzám..már majdnem összeértek ajkaink mikor Cast törte meg a kínos pillanatot.
-Hé öcsi...oóó..talán zavartam?-kérdezte..
-Ne most Cast! Amint látod, éppen nem érek rá!-mondta ordítva Lys.
-Héé öcskös nyugodj meg,én csak kérdezni akartam valamit..hogy mikor megyünk próbálni?! - mondta.
-Hé,ti játszotok a hangszereken? Vagyis van saját bandátok?-kérdeztem.
-Pszt..Cas, ezt nem kellett volna elmondanod..-suttogta Lys.
-És miért nem??-kérdezte
-Azért, mert még utána ránk küld mindenkit!Habár szerintem ő nem ilyen!-mondta.
-Hallom ám, mit sugdolóztok...de én most megyek be órára..mert lassan becsengetnek..és utána megyünk haza! Mert a többi ilyen adventi dolgok lesznek..szerintem ti is tudjátok,mert egy osztályba vagyunk! - mondtam..majd el is mentem.
-Oké szia! - mondta Lys. 
-Szia cicababa! - mondta Cas.
-Cas..már milliószor elmondtam ne hívd cicababának! Ő csak az én cicababám lehet senki másé!...-mérgelődött Lys. 
-Jó,jó öcskös én csak úgy mondtam..tudod milyen hülye/perverz vagyok.És amilyen perverz vagyok, olyan hülye is!-mondta nevetve Cas.
Még szerintem sokáig elbeszélgettek..nem tudom meddig, mert már én rég órán ültem...osztályfőnöki órám volt.Eléggé hangos egy osztály...fájt a fejem is.Hátratekintettem  és  láttam ahogy Eny, boldogan van együtt Arminnal egy padnál..csak én voltam magányosan.De miket is beszélek én itt..nekem nem kell senki...
*Eltelt az osztályfőnöki óra*
Kijöttem a tanteremből, felpakolva indultam volna ki, de egy valaki megakadályozott.
-Várj Abby! - kiabálta Lys.
-Hmm? Mi az, mit akarsz? *kérdeztem tőle.
-Csak annyit, hogy ma délután nem nézhetnénk meg egy filmet nálatok?-kérdezte..
-Hát persze, együtt menjünk haza vagy majd jössz?
-Én úgy gondoltam...hogy együtt megyünk.-mondta
-Akkor menjünk együtt!
Azzal elindultunk! Később pár utca végénél, rátaláltunk egy elütött nyuszira....Lys csak nevetett, míg én csak néztem a kifeküdt nyuszit..