-Ezt már egyszer megbeszéltük Lys! Szerintem a te szüleid se örülnének annak hogy csajozol...
-De...Abby.El kell mondanom neked egy titkot...egy nagyon de nagyon nagy titkot.
-Hallgatlak fél füllel...
-..Tudod..én már nagyon régóta ismerlek...nekem te nem vagy ismeretlen személy..csak lehet hogy én vagyok ismeretlen neked...
-Ezt hogy érted? Mire akarsz kilyukadni?-kérdeztem türelmetlenül...nem nagyon értettem Lys-t..
-Én téged már kisgyerek óta ismertelek..ismertem anyukádékat, és onnét tudom hogy mik a kedvenc időtöltésed, kajád, zenéd,üdítőd...és még sorolhatnám!
-De...én...ezt nem is tudtam! Honnét ismersz?! ÁRULOD EL!!-ordibáltam most már felemelő hangon.
-Épp ez az, óvodás koromban ismertelek már, osztálytársak voltunk általánosba is.Mindig együtt voltunk, volt is egy megőrzött kép..
Majd elővette a zsebéből a régi óvodás képünket...Sírhatnékom volt...nem fogtam fel teljesen...én erre miért nem emlékeztem...hazudtak nekem a szüleim..azt hittem bennük bízhatok...
-Én...most..felmegyek a szobámba..
Majd nem vártam meg a választ, gyorsan felszaladtam a szobámba és nekidőltem az ajtónak majd elkezdtem sírni..nem érdekelt már semmi...Sírás után 5 perccel.
Még mindig nem tudom felfogni...hogy hazudhattak a szüleim..nekem a szüleim voltak a mindenem..erre kiderül hogy így átvernek, becsapnak...DE minden esetre, örülök hogy egy olyan emberrel vagyok jóba akit már nagyon RÉGÓTA ismerek..számításaim szerint...Miután kisírtam magamat, teljesen összeszedtem minden bátorságomat..kimentem a szobából..a kanapén ott ült szomorú lehajtott fejjel Lys..
-Bocsi...csak teljesen meglepett a dolog..nem gondoltam volna, hogy mi régebben osztálytársak egyben ovis társak voltunk.Most már értem, miért tudod hogy mik a kedvenceim...
-Ugyan, semmi gond.Mindenkit meglep ha egy ismeretlen személy, azt mondja neked hogy a volt osztálytársa és egyben az ovis társad volt..
Erre a mondatára, szorosan megöleltem...
-Ki ne fojtsd belőlem a levegőt..én is szeretlek!
-Bolond vagy, mindenesetre...hiányoztál.-Fejem akár a paradicsom, de jól esett kimondani hogy újra együtt vagyok azzal akit már nagyon RÉGÓTA ISMEREK.
-Nekem nem hiányoztál...
-De egy izé vagy!
-Milyen izé? Én Lys vagy, nem izé!
-Jól van már! Miss Tökély..-röhögtem, majd Lys is röhögött velem.
-Szeretlek Abby!
Most csak azt éreztem, hogy pillangók repdesnek a hasamba...
-Miért érzem azt hogy a hasamba pillangók vannak?!
-Azért mert szerelmes vagy! *mosolyogta.
-Te mit ittál?! Én sose leszek senkibe sem szerelmes..*lehetett rajtam látni hogy hazudtam...
-Na..miben fogadunk?
-Egy fincsi palacsintába! Ha hazudtam, akkor te kérsz tőlem valamit.Ha nem hazudtam akkor sütsz nekem palacsintát.
-Rendben! Úgyis kiderítem...ha azt mondod hogy nem leszel sose senkibe sem szerelmes...megcsókolhatlak!
-Na de..ennyire te sem lehetsz perverz..kezdesz hasonlítani a perverz barátodra...
-Hogy mi?! Mit merészeltél mondani...én perverz?!
-Igen te perverz! Sőt, hozzáteszem...PERVERZ MACI.
-Na ha..perverz vagyok ezt is megtehetem...
-Te mit csinálsz?!
-Te mondtad..ha perverz vagyok bármit megtehetek..
-De nem ezt te...jaj de idióta vagy!
-Mi vagyok én? Egyébként...tényleg...nem...hazudtál.
-Haha, jöhetsz nekem egy palacsintával..egy-kettő..mozgás, mintha élnél!
-Ezt még visszakapod...este!
Azzal felállt...kiment a konyhába, előkészített mindent ami kell a palacsintához..majd elkezdte csinálgatni...én ott néztem, és figyeltem hogy csinálja...
A sütés közepe felé..
-Hallod, plusz pontba felvehetnéd az irtó cuki nyuszis ruhádat..
-Ne!! Az annyira égő...
-Dehogyis, te leszel az én kis nyuszim!
-Hát jó legyen...
Azzal otthagyta a palacsintát sülni, hogy addig vegyem át én míg ő átveszi a nyuszi szerkóját...[...]. Kijött, annyira cuki és vicces volt egyszerre hogy leakartam fényképezni a telefonommal..csak sajnos nem engedte...mert égő lett volna hogyha az egész internet rajta röhögött volna.
-Na de miért nem lehet lefényképezni, olyan kis cuki vagy benne!
-Ki ne ejtsd még egyszer a cuki szót..mert megverlek.
-CUKI VAGY, CUKI VAGY. ÉS EGYBEN VICCES IS.
-Gyere csak ide...
Azzal végigfutottuk az egész házat..fel-le, ide-oda szaladgáltam mert követett a kis nyuszis szerkójába..közben én hátratekintve futottam és néztem hogy szalad...tök aranyos volt.De...nem tartott sokáig.Ugyanis a palacsinta odaégett, tiszta büdös volt odabent..
-Ejnye..a sok futkározástól leégett a palacsinta...
-Te hibád, ha nem kellett volna felvennem ezt a hülye ruhát, akkor már réges-rég ehetnénk a palacsintát!
-Ja persze, fogj mindent rám!
-Jó bocsi..igaz, én kezdtem a kergetőzést..
-Semmi baj, nyuszika..
-Te...
Majd megfogta a kezemet és magához húzott...
-Te most velem jössz..elrabollak nyusziföldre..
-Milyen nyusziföldre Lys! Itt egyes-egyedül te vagy a nyuszi!
-Én vagyok a nyuszifiú, te meg a nyuszilány..és mi együtt vagyunk nyuszik..érted?
-Értem nyuszika..
-Aprópó.. hol a jegyzetfüzetem?!
-Jaj , fogd be! Ne keresgéljük már a jegyzetfüzetedet..
-De abba írok minden izgalmas dolgot..mint például ezt is beleakarom írni hogy elraboltalak nyusziföldre..
-Te esküszöm szívtál valamit, de biztos nem levegőt..
-Igen szívtam..méghozzá szerelmet..
*Extra fej akcióban!*
-És mégis ki iránt érzett szerelmet?
-Azt nem árulhatom el..mert még megversz!
-De na! Nem verlek meg, csak egy picit..(ha én vagyok az..)-suttogtam..
-Hát jó...
-Igen?!
-Te vagy az! Téged imádlak mindenféleképpen, és beléd vagyok esve...érted?!
-Hogy mi? A nyuszika szerelmes belém?
-Igen a nyuszika szerelmes beléd.
-Ó mily megtisztelés..
-Nem is versz meg? Arra számítottam hogy elég kemény verés lesz *nézett meglepődött arccal.
-Nem...nem verlek meg!
-Akkor te is azt érzed mint én...
-Igen...
-Akkor?
-Mi akkor?
-Akkor...leszel a barátnőm?
*Paradicsom fej,akcióban*
-Lys..ezt most komolyan gondolod?
-Igen biztos!
-Hát...jó!
Ekkor lehetett látni az arcán...hogy mikor kimondtam hogy ,,jó'' a szívéről egy nagy kő esett le, és egyből megcsókolt.
-Imádlak Abby!
-Én is szeretlek!
Azzal felvitt a szobámba, majd letett az ágyra. Átöltöztem pizsamába, majd befeküdtem az ágyba..ő is mellém jött..majd elaludtunk.Csütörtök reggel:Álmosan riadtam fel, álmomból..még szívesen visszaaludtam volna de az idő nem áll meg..soha.Felültem,majd felálltam..hátrafordultam és láttam hogy Lys még alszik..nagyon aranyos volt..hagytam aludni, mivel míg én felöltözöm..addig még aludhat..de utána már nem.Kimentem a fürdőszobába megcsináltam a szokásos rutint..majd visszajöttem a szobámba kiválasztani a megfelelő ruhát...
Ruha választás után...
Nagyon sokáig kerestem..ezt az összeállítást.De megérte, nagyon tetszik..ideje felkeltenem az álomszuszékot.
-Ébredj, mennünk kell iskolába!
-Jaj...
Azzal felpattant,kiment a fürdőszobába átöltözött.Mire csak azt vettem észre hogy már az ajtón megy ki..Ilyen gyorsan még én sem tudnék felöltözni..de lehet hogy nála ez már szokásos...[...]. Miután felöltöztem, és felkeltettem az álomszuszékot, fogtam és én is lementem a konyhába.Már finom palacsinta várt..
-Hé ezt te sütötted?
-Igen én, gondoskodom rólad!
-Szeretlek, és azt is szeretem hogy ilyen szakács vagy.
-Haha..annak tanulok!
Azzal, megkínált.Leültünk, és közbe nagyon sokat beszélgettünk..mikor megettük gyorsan felöltöztünk és már szaladtunk is az iskolába...
A suli előtt...
Végre megérkeztünk, majd mondani fogom anyuéknak hogy költözzünk kicsit közelebb...
-Na akkor menjünk be...
-Majd én is megyek, te csak menj be.
Azzal adott egy puszit a számra, majd elment..De eközben ezt mindet látta Amber..és odajött hozzám.
-Látom összejöttél Lyssel!
-Igen összejöttem,és nagyon szeretem...nem szeretném ha beleszólnál!
-Márpedig ez minden vágyam..hidd el, nem sokáig lesztek együtt mert elveszem tőled...
-Azt próbáld meg, nem is hagyná magát! Ő csak engem szeret..
-Tévedsz angyalkám...csak szeretett.Most már engem fog!
-Na húzzál innét, ha csak kötekedni jöttél! Nem vagyok rád kíváncsi..
-Pedig az leszel..vagy különben...jut eszembe..miattad ki kell takarítanom az alsó sort, akkor a lány WC-t ki kell pucolnom...és ez mind a te hibád..ezért még kapsz!
-Jogosan kaptad a büntetésed, miért jöttél nekem? Most is ki kezdte ezt az egészet? HÁT MISS.KIRÁLYNŐ.
Valami ütést éreztem...de nagyon fájt...kezdett mindent elsötétülni..csak hangokat hallottam...de azt is kevésbé...
-Kicsikém,Lys az enyém..míg te itt fogsz feküdni eszméletlenül, én addig elcsavarom a fejét..
Ezeket a hangokat hallottam már...utána már semmit...nagyon féltem...nem tudtam mi történhetett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése