5.fejezet - Kórházba töltve...

Kedd délután, a baleset környékén:Lys, még mindig nem volt magánál..gyorsan beszaladtam a házba, felvettem a telefonomat, majd hívtam a mentőket.
-Jó napot! Azonnal jönnek a ______ utcába! A barátom..megsérült súlyosan és még mindig nincs magánál!  -ordítottam.
-Nyugodjon meg hölgyem, azonnal indulunk! - mondta a kis hölgy majd letette.
Majd kirohantam..és azt láttam hogy Lys felkel!
-LYS! Annyira aggódtam érted...
Majd egy szó nélkül...ez történt...másodjára is...

-Lys..ezt már megbeszéltük..csak barátok vagyunk! Aggódtam érted, de csak is azért, mert nagyon jó barátom vagy.-mondtam neki
-Értem, ezért is ugrottam ki miattad a kocsi elé, nem akartalak elveszíteni, vagy inkább én veszítsem el az életemet, mint hogy te! Aki meg sem érdemli! Neked még élned kell, de ha netalántán elmennék, gondolj vissza milyen jókat csináltunk együtt! - mondta..
Annyira érezhetően mondta..hogy...elkezdtem sírni...

-Kérlek ne mondj ilyesmiket...ez nem történhet meg, nem kívánom! Nagyon jó barátom vagy, és igenis létezik..fiú-lány barátság.Nagyon is! És én nagyon szeretlek barátilag..teljesen a szívembe nőttél nem akarlak elveszíteni Lys!-áradoztam neki, de közbe a könnyei potyogtak. 
-Én első pillantásra beléd szerettem..tudtam hogy te vagy az a lány, akiért mindent meg kell tennem! Te vagy az a lány, akiért érdemes élnem! - mondta Lys..de szemei kezdtek inkább pihenőre térni..
-NE LYS, próbálj fent maradni mindjárt itt van a segítség..nem ájulhatsz el! - pofozgattam, mindent csináltam..de semmi.
*15 perc múltán végre megjött a segítség*
-HOL VOLTAK ILYEN SOKÁIG?NEM LÁTJÁK, HOGY A BARÁTOM SÚLYOS HELYZETBE VAN!-ordítottam velük..
-Hölgyem nyugodjon meg, dugó van a városban.Alig tudtunk ideérni! - mondta a mentős.
-Maga engem ne nyugtasson, most azonnal vigyék be! És gyógyítsák, meg...már a szemit is lecsukta! Nem hagyhatjuk meghalni! Nekem ő nagyon fontos ember! Kérem, siessenek! 
Azzal fogták felrakták az ágyra, majd berakták a kocsiba..én is gyorsan bepattantam.
*20-30 perc múlva.*
Végre megérkeztünk, nem gondoltam volna hogy ilyen messze van a kórház, habár dugó is van...és ahogy láttam nem szívesen térnének le.Pedig súlyos emberrel vagyunk...akinek az élete forog mindenen...Gyorsan siettünk be, majd mondták nekem hogy maradjak a várakozóban, hogy megnézhessék mi történt valójában..van-e súlyos sérülése, vagy inkább csak egy kis karcolása van...Amint várakoztam, mellém ült egy ISMERŐS személy...először nem is ismertem, de mikor rám nézett, és megpillantottam arcát...majdnem leestem a székről..ez a régi barátnőm! Mit keres itt?! Aprópó, mi lehet Enyvel és Arminnal? Jaj de ez nem ide tartozik...
-Hé! Te nem Kristen vagy?! -kérdeztem az ismerős személytől.
-De...én vagyok  Kristen, miért is?!
-Lehet nem emlékszem már rám..de én vagyok az Abby! 
-Abby..abby?!    - majd megnézett jobban, és megszólalt.
-ABBY! Hát te itt, mit keresel?! Főképp egy kórházba?!-kérdezgetett ezerszámra..
-Hát..nagyon sok minden történt..először is, azért vagyok itt mert egy fiú barátom kiállt mellettem, hogy el ne üssenek..másodszor, ideköltöztünk! - meséltem.
-Mi az hogy ide költöztetek? Mióta, és milyen fiú barátodat ütötték el?
-Hát...otthagytuk azt a várost..mert eléggé furcsák voltak az emberek, itt nagyon kedvesek és már megszoktam az életüket.És a neve Lys, ő vele ismerkedtem meg ELSŐNEK az iskolában. Ő az első fiú, akire úgy tekintek mint egy BARÁT mert úgy is viselkedik.Mindig kiáll mellettem, és ezt én nagyon is tisztelem.-meséltem neki..
Kijött az orvos, aki megvizsgálta Lys-t. Látszott az arcán, hogy jó is és rossz hírt is közölni fog..
-Kis hölgy, maga van Lysanderrel?! - kérdezte a doktor úr.
-Igen,én vagyok az. Mi történt vele?! - aggódva kérdeztem.
-Hát....
-Mondja már! - türelmetlenül kérdeztem.
-Kutya baja! Csak egy kis zúzódás van a hátán, egyéb semmi más! Bemehet hozzá, már fel is ébredt.Ha úgy gondolják, már ma haza is mehetnek.-mondta az orvos, majd távozott.
*Gyerünk Abby, menni fog! Be kell menned!* -azzal megfogtam a kilincset, és kinyitottam.Lys, ott feküdt mindenre felkötve.
-Nem neked kéne itt feküdnöd..-mondtam majd leültem mellé.
-Butaság, jó szándékból tettem ezt.Megakarlak védeni mindentől..és mindenkitől.-majd megfogta a kezem.
-Lys, én ezt...nem érdemlem meg! Ez nem tisztességes,nekem kéne itt feküdnöm helyetted. -mondtam,majd megint elöntött a sírás.
 -Na ne sírj kérlek, én döntöttem így hogy megmentelek! Mert szeretlek, és nem akarlak elveszíteni,mert ilyen lányt a földön még senki sem talált.
-Ne túlozz azért, jó? Egyébként azt mondta az orvos, hogyha jobbnak érzed magad már ma hazamehetünk.
-Most ha nem baj, nálad tölthetném a hetet. Nem akarok így hazamenni!
-Persze, hogy nálam!
-De anyuddal mi lesz? - kérdezte.
-Majd megoldom őt, azzal te csak ne foglalkozz.Hanem inkább azzal foglalkozz hogy minél-előbb meggyógyulj! 
*Kijöttem Lys-től, majd odamentem Kristenhez.*
-Jaj ez a srác, mindent megtesz értem..*sóhajtottam.
-Örülj neki, hogy találtál magadnak egy ilyen srácot,nem akad a földön még ilyen.-mondta mosolyogva.
-Tudom, tudom.Csak ez már túlzás, hogy még a kocsi elé is kiugrik elém! Most öltözik fel, mert már most indulhatunk haza.De ezen a héten velem fog lakni..így semmikép sem mehet haza!
-Nehogy,valami történjen..tudod te hogy mire gondolok-mondta nevetve.
-Jaj de bolond vagy!
*Azzal kijött Lys.*
-Megvagyok,mehetünk. Ő ki Abby? - kérdezte.
-Ja..de udvariatlan vagyok..még be se mutattam.Lys ő itt Kristen..Kristen ő itt Lys.
-Szia!
-Szia!
*Köszöntek..*
-Na de menjünk most már Abby, mert nagyon sok idő lesz mire hazaérünk.
-Jó,jó menjünk! 
*Azzal nevetve kiindultunk a kórházból...kézen fogva.Fejem olyan lehetett akár a paradicsom.De a lényeg, ő jól van.És nem történt semmi baja sem.Nekem ez a lényeg, ha bármi is történt volna vele,magamat okoltam volna...Nagyon udvarias fiú!..Kedvelem..egy kis idő után akár...több is lehetünk mint barátok...*