12.fejezet - Újra együtt.

Felkeltem..a kanapén voltam.Nem értettem hogy mi történhetett tegnap este, hisz nem emlékszem semmire se! Még az se lehetett volna, hogy túl ittam volna magam..mert nem is ittam tegnap semmit se..csak ásványvizet. Az meg nem károsít le..szóval nem tudom hogy kerülhettem ide, betakarva.Míg ezen gondolkoztam, valaki kijött a konyhából.Mikor rápillantottam kirúgtam magam a takaró alól és felsikítottam.
-Te mit keresel itt?
-Hát kincsem...nem emlékszel tegnap mikor hazajöttél búbánatban, engem visszatudtak hozni.És elaludtál az ölemben, így kerültél a kanapéra. 
-De jó hogy visszatudtak hozni, de nem úgy volt hogy az orvosok nem tudtak újraéleszteni?
-Eleinte úgy volt..de amint látod itt vagyok.Még egy kicsi seb van a kés nyománál..de már jól vagyok!
-De örülök neki!
Azzal megöleltem..szorítottam nagyon, de azért óvakodtam hogy nehogy megnyomjam túlzottan a seb nyomát.
-Anyu, nekem viszont mennem kell iskolába! Elviszel? 
-Persze, hozom a kocsikulcsot te addig pattanj be. 
-De anyu várj, át kell öltöznöm, meg hajat is kell csinálom! A rutinom nem maradhat el.
Szaladtam felfele a szobámba,olyan jó meleg volt odabent hogy úgy maradtam volna..de nem lehetett! Beszaladtam a fürdőszobába, megcsináltam a hajam és gyorsan kiszaladtam a szobámba.Nagyon sokáig tartott míg megtaláltam a tökéletes kinézetet.Egy Miki egeres hosszított póló, galaxis nadrág, és a jól megszokott bakancs.Majd gyorsan lekoslattam a szobámból,és mire lejöttem már anyu ott állt felöltözve készen! Én is gyorsan felvettem a kabátomat, majd elindultunk a kocsi felé.Beültünk, és hallgattuk a rádió-t.Pont a kedvenc zenémet adták, egész úton csak énekeltem a dalt..anyunak a feje már a pirospaprika volt..az éneklésemtől.
*15 perc múlva*
Megérkeztünk, mikor kiszálltam mindenki megdöbbent azon hogy ANYU hozott iskolába..mindenki azt hitte hogy meghalt.De ez órási tévedés, él.Szóval nem sikerült a kis libának megölnie anyukámat! De ezt inkább nem is híresztelem mert még megint megpróbálja..amilyen kis szemét.Kíváncsi lennék, ha én csinálnám azt vele akkor Ő mit csinálna..tudhatná hogy minden gyerek él/hal az anyukájukért.És én egyáltalán nem értem ezt a libát, hogy hogy merészeli más anyját megölni.Na de engem ez hidegen hagy, elköszöntem anyutól majd irányomat az iskola bejáratához fordítottam.Mikor mentem volna be, valaki megállított hátulról..a jól nem ismert Eny!
-Hát te mit akarsz? Elhagyott a Lili?
-Nem..csak..
-Csak mi van?
-Nem a  barátnőm, rádöbbentem arra hogy egy kétszínű liba a többiekkel együtt.
-Ó, és most tapsoljalak meg hogy pont ILYENKOR jössz rá, mikor már engem réges-rég dobtál miatta?
-Kérlek Abby! Puszta véletlen volt..
-Nem érdekelsz, én tűrtem azokat a fájdalmakat amiket adtál nekem!
-De mondom hogy az már régen volt..rájöttem hogy nekem csak te vagy a legjobb barátnőm.
-Majd a nap végére meggondolom...addig is szia! 
Majd faképnél hagytam..mit gondol? Hogy csettint egyet és már pattanok neki? Nem..ehhez még egy kis idő kell! Gondoltam hogy ez lesz...tegnap összebarátkozott vele..ma meg már nekem jópofázna? Hát nem..majd meggondolom, hogy mi lesz.Ha kibékülünk, kibékülünk.Ha nem, akkor nem. Míg fejemben kavarodtak a gondolatok..összefutottam a ,,kedves volt pasimmal aki dobott Lili miatt''. Szólítgatott, de én nem figyeltem..elakartam menni mellőle de megfogta a karom..és megcsókolt.

-Abby  kérlek!
-Nem hagyj békén! Fájdalmat okoztál nekem!
-Tudom, és nagyon sajnálom! Kérlek bocsáss meg nekem!
-Hagyj békén, mint az imént is mondtam!
-De nem bírom ki nélküled, te vagy a mindenem!
-Aha..persze, ha én lennék a mindened...nem csókoltad volna meg azt a hárpiát..
-De kincsem! Kérlek!
-Hagyj..
Majd szememből könny szökött ki, és kiszaladtam az udvarról és leültem a padra..mellém ült a ,,perverz barátja''
-Szia cicababa!
-Hagyj most! 
-Mi a baj?
-A nagyszerű barátod..egyszer azt mondja nekem, hogy szeret meg hogy én vagyok a mindene, másszor meg más lánnyal csókolózik! 
-Szegénykém, én nem tenném a helyébe.Ilyen szép lány, nem érdemel ilyen sok fájdalmat.
-Na..már nem is vagy annyira perverz mint ahogy elsőnek gondoltalak! 
-Mi! Te perverznek hittél?!  Na gyere csak ide!
Majd egyre közelebb jött..és..

       
 Ellöktem magamtól...
-Te mit csinálsz!!!!
-Megpusziltalak, még azt sem lehet? 
-Nem!
-Na persze, akkor miért engedted? 
-És még én azt mondtam hogy nem vagy perverz!
-Kislány, velem ne szórakozz! 
Morcos fejet vágtam neki, majd gyorsan elszaladtam.Nem hiszem el, ő talán szerelmes belém?! Nem..az kizárt dolog! Ő senkit sem szeret..csak magát,azaz egy kis egoista! Nem érdekel! Nem fogom körbecsalogatni, én nem leszek a csalija akit körbehálózhat! Majd beszaladtam az osztálytermünkbe, és ott ült Eny lehajtott fejjel odamentem hozzá...
-Figyelj, gondolkoztam...meghoztam a döntést! 
-És?
Csillogó szemibe néztem és..
-Megbocsájtok, gyere ide te vén nyanya!
Ahogy kimondtam, látszódott rajta az öröm! Majd úgy megölelt hogy azt soha nem fogom megemlegetni! 
-Nagyon szeretlek barátném! Örökké legjobb barátnők?
-Hát persze!
Azzal odajött hozzánk a Lili is. 
-Lányok, figyeljetek! Bocsánat az összes kárért, megtudtok bocsájtani? 
-Hagyj minket békén, örülök ha kibékültem Abby-vel! Nem hiányoztál, egy csöppet sem!
-Menj innét, épp elég gondot okoztál!
-Egyedül maradtam..nem szeret senki!-suttogta magába, lehajtott fejjel. 
Egymásra néztünk Eny-vel, majd bólíntottunk..utána szóltam Lilinek.
-Gyere vissza!
-Mit akartok?  
-Üdv a barátságkörben!-mondtuk egyszerre Eny-vel. 
-Lányok..ez most komoly?! 
-Hát persze!-mondta Eny. 
Majd megöleltük egymást, és leültünk órára! Elgondolkoztam, és óra után megkeresem a hős szerelmest.Szerencsére tesink volt..az könnyű óra volt, a legjobb!
*Tesi óra után*
Végre vége ennek a tesinek, olyan hosszú volt.Máskor pedig olyan rövid, na mindegy! Gyorsan szaladtam a táskámért, majd kereső akcióba lendültem Lysanderért! Végre megtaláltam..az udvaron volt, lehajtott bús szemmel..mikor meglátott örült.Odaszaladtam hozzá, és megcsókoltam.

-Ez mi volt?
-Megbocsájtok! 
-Tényleg?
-Tényleg!
-Szeretlek
Majd ő is becsatlakozott, és jobban csókolt.Mikor kiengedett karjaiból..látszott rajta az öröm és a szerelem jele is. 
-Most viszont megyek, mert már vár Eny!
-Nyugodtan.Szia cicám!
-Szia!
Elköszöntünk egymással egy búcsúcsókkal, majd szaladtam Enyhez. A kapuba volt, ott állt Lili is. 
-Lányok, azon gondolkoztam mi lenne ha tartanánk egy pizsibulit?
-Én benne vagyok!-mondta Lili. 
-Én is!-mondta Eny.
-Akkor 18:00kor találkozunk nálam! 
-Rendben!-mondták egyszerre
Megöleltem őket, és szaladtam haza.Mikor hazaértem, finom palacsinta várt.Méghozzá csokis a kedvencem.
-Szia anyu megjöttem!
-Szia kicsim! Jó volt a suli? 
-Igen nagyon jó volt, ma 18:00-ra jönnek a barátaim pizsibulit tartunk.Képzeld, az új lány is jó helyre tért! 
-Az nagyon jó, direkt palacsintát csináltam!
-Ó az tökéletes, Eny úgy is szereti a palacsintát.
-Haha,akkor eltaláltam!
-Bizony hogy el!
Majd letettem a táskát, és elkezdtem zabálni a finom csokis palacsintát.Anyu csak úgy nézett, hogy úgy eszem mint aki sosem látott ennivalót!
*18:00 óra*
A lányok, sehol sem! Pedig már réges-rég itt kellett volna lenniük.Remélem hamar megérkeznek..[...]. VÉGRE itt vannak, ahogy látom hoztak pizsamát is. Nagyon jó! Kinyitottam az ajtót, majd megöleltem őket.
-Sziasztok!
-Szia!
-Szia!
-Remélem jól fogjátok érzeni magatokat, különösen Lili!
-Én is remélem! 
-Akkor vágjunk is bele! 
Egy kicsit félrehúztam Eny-t. 
-Figyelj, meg ne ijedj..de
-De?!
-Anyut újratudták éleszteni és újból él! A szobájában van.
-Jaj de jó! Örülök neki nagyon!
Majd megölelt, és mosolygott.Visszamentünk Lilihez, majd kimentünk a konyhába.
-Direkt csokis palacsinta van!
-PALACSINTA!-ordibált  Eny.
-Haha, tudtam hogy szeretni fogod.
Majd leültünk enni a finom csokis palacsintát.Miután megettünk, felmentünk a szobámba, beszélgettünk egy kicsit és aztán elaludtunk.