9.fejezet - Csak barátok..(?) És egy rettenes rossz nap!

Felébredtem...minden tiszta vér volt körülöttem..fájt a fejem, ezért odatapintottam és láttam hogy a kezem véres volt...Kiabálást hallottam...
-Abby!! Jól vagy? 
Lys jött oda...aggódott értem, ki üthetett le?
-Fáj egy kicsit a fejem, de...annak ellenére megvagyok.Köszi.
Majd udvariasan felemelt a karjaiba..
-Jaj Abby, elmegyek egy percre is és máris összetöröd magad...
-De nem estem el, hanem valaki leütött...egy..egy
Erre már nem tudtam mit válaszolni, szemeim lecsukódtak..ugyanúgy elsötétült minden..nem hallottam semmit..összecsuklottam karjaiba..majd elaludtam..
*Lys szemszöge..*
-Mit csináljak?! Hívjam a mentőket vagy inkább szóljak az igazgatónak...Á megvan! Gyorsan szólok az igazgatónak...
Azzal berohant...Abbyt a karjába hurcolta nem akarta leejteni egy cseppet sem..Mikor hirtelen belebotlott Amberbe..
-Na mi van? Leütötték a barátnődet?-röhögött gúnyosan..
-Te..te..tehetsz az egészről! Te ütötted le mi?
-Milyen egy okos fantáziád van..nem csodálom hogy Abby szeret téged!
Letette Abby-t a földre, majd visszament Amberhöz.
-Na idefigyelj...ki engedte meg, hogy egy újjal is hozzányúlj? 
-Angyalkám..te az enyém leszel érted?  
-Nem..nem leszek a tied, arról álmodni se merj.Neked senki se lenne a barátod! Inkább lennék a kutyaólba minthogy veled kéne töltenem az EGÉSZ napomat...unnálak.
-Igen?! Ugye ezt is unod... 
Azzal megcsókolta...
*Abby szemszöge*
Felébredtem nagyon fájt a fejem...bent találtam magamat..mikor megtaláltam Lyst...nagyon...elszomorodtam..felakartam állni de nem sikerült..visszacsuklottam...csak sírtam..
-Engedj el! Nem érdekelsz engem!
-K..k..késő Lys! - mondtam mérgesen és egyben szomorúan.
Lys hátrapillantott és látta hogy a szememből könnyek szöktek ki.
-Ne kérlek..ő kezdte az egészet!
-Nem tudok..m-már hinni neked! Jobb lesz ha csak barátok leszünk...
-Abby kérlek..ezt nem teheted velem..*Lys szemeiből könnyek szöktek ki..látszott rajta nagyon megviselte ez az egész.
-De jó..sikerült titeket összeugrasztani.Abby..csak egy utolsó mondat..:LYS AZ ENYÉM. 
-FOGD BE!
Nem várt dolog történt..Lys hátrafordult, és behúzott egyet neki..
-M..miért t-tetted e-ezt?
-Azért mert szeretlek, és nem akarlak elveszíteni..kérlek ne legyünk barátok..
Majd elővette a régi óvodás képünket...
-Emlékszel? Még szőke hajú kislány voltál...
-De régen volt ez már...de csak volt!
-Nem, még sok ilyen lesz! Abby,ne hagyj magamra....nem akarok egyedül meghalni!
-Nem tudok benned bízni..nem hiszem el, hogy Amber kezdte ezt az egészet..szerintem TE csókoltad meg..
-Igen? Ha én csókoltam volna meg, nem húztam volna be neki!
-Habár ez igaz...
-Na akkor?
-Jó..adok még egy UTOLSÓ esélyt, de ne cseszd el...
Majd megcsókolt...
-Szeretlek Abby!  De jól van a fejed?
-Igen jól van, már nem is vérzik.Virulok mint az alma..
Röhögtünk...majd felálltam.Eléggé szédültem egy picit de már tudtam járni...bementünk órára..ami a matek volt..ráadásul dogát írtunk belőle..amit persze én nem is tudtam..még a gondolataimból is kiment...hogy matekból írunk.
*Matek óra után..az iskola kapu előtt*
Lys-t vártam...nem jött sehol...vártam és vártam, már nem bírtam állni így leültem a járdára..[...]. Felálltam, mert már elültem a hátsómat...nem gondoltam volna hogy ennyire tud késni...majd inkább elindultam egyedül..pár lépésnyire a házunktól utánam kiabált valaki.
-Hé..várj meg!
-Hm..ki az? 
-Én vagyok az..csak hoztam neked egy virágot..úgymond ,,Virágot a virágnak'' című mondattal..szeretném közölni veled hogy te vagy a mindenem..
De kis édes..*gondoltam magamba.
-De aranyos vagy.
-Ez már csak szokásos cica!
-Hé, mikor engedtem én meg hogy ,,cicának'' becézz?
-Talán most?
-Haha..akkor te meg leszel cicaúrfi. 
-Te meg leszel a cicalány..
-És mi együtt mi vagyunk a...
-Cicapárok.
Nevettünk...
-Figyelj! Már nem lehetek itt veled, már teljesen meggyógyultam..haza kell mennem!
-Megértem..hiányozni fogsz! Nem lesz kivel járnom a suliba...-szomorkodtam el.
-Nyugodj meg, itt lesz Eny! Közvetlenül mellettetek lakik.
-Hát igen..de veled izgalmasabb volt...
-Nem lehet mindent örökké...
Majd fogott és megcsókolt.

-Szeretlek!
-Én mindennél jobban Abby!
-Cicaúrfi! 
-Cicalány!
-Mi vagyunk a Cicapárok.
-Igen! Na de most már megyek..szia cicalány. 
-Szia cicafiú!
Azzal elbúcsúztunk...könnyes szemekkel pusziltam meg..majd elment.Aranyos fiú, remélem..nem fog átverni, és tényleg szerelmes belém!
*A házunk előtt* 
Beakartam menni..csak előtte valami furcsának találtam...nyitva volt az ajtó. Lehet hogy kifújta a szél? Vagy esetleg, anyu úgy hagyta? Kitudja...bemegyek, mert akkor sokat kitudok deríteni..
Bementem...azt hittem ott ájulok el...minden felborítva...most már észre lehetett venni mi történt..KIRABOLTAK MINKET..kerestem anyut..sehol sem találtam.Felmentem anyu szobájába és...ott dermedtem meg...Anyu...körül...csupa...vér...volt..és...eszméletlenül...feküdt...a...földön.Nagyon megijedtem, ijedségemben odaszaladtam anyuhoz és melléfeküdtem tiszta vér voltam...de nem érdekelt..észre vettem hogy volt egy cetli...amin az alábbi állt.

Kedves Abby!
,,Úgy látom felerősödtél...követtelek! Nagyon egy erős lány vagy...de nem sokáig.Rátaláltam a legféltettebb dolgodra...anyukádra! Mivel, nem értetted meg a suliban...hogy Lys az enyém! Így, visszavágtam..anyukádat amint látod, körülötte csupa vér van..leszúrtam! Sok sikert...a meggyógyításához...u.i: MUHAHAHAHAHAHA. Üdvözlettel...: Egy titkos ellenséged.'' 

Amint..ez olvastam..a fekvésben megdermedtem..ránéztem anyura..a hasába a kés...csupa vér minden..nem bírtam tovább..elájultam.